NAV-tájékoztató és amit még a pénzforgalmi áfáról tudni érdemes

Megosztás Tetszik

A cikk megírására az apropót az adta, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) még múlt év december 11-én közzétette honlapján a „Tájékoztató a pénzforgalmi elszámolás alapvető szabályairól” címet viselő dokumentumot (a továbbiakban: tájékoztató). Ebben két olyan megállapítás is szerepel, amely reagálásra érdemes. A következőkben ezekkel foglalkozunk.

A tájékoztató a számla adattartalmával foglalkozó rész végén leszögezi, hogy ha a pénzforgalmi áfát választó elmulasztja a számlán kötelező adatként feltüntetni a pénzforgalmi elszámolás tényére utaló kifejezést, akkor az egyebek mellett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 172. § (1) bekezdés e) pontja alapján mulasztási bírság kiszabásához vezethet. Ezzel a megállapítással az alábbiak miatt nem értek egyet.

A mulasztási bírság mint szankciós eszköz jogellenes helyzetben alkalmazható. Ehhez képest a pénzforgalmi áfát anyagi jogi értelemben szabályozó általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) ellenkezőleg ítéli meg a helyzetet, amikor kimondja, hogy a pénzforgalmi elszámolás nem alkalmazható arra a termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra, amely teljesítését tanúsító számlán az adóalany a megkövetelt kifejezést nem tüntette fel (196/B. § (4) bekezdés). Jóllehet ez a rendelkezés tartalmában kétségkívül jogkövetkezményt határoz meg, mindazonáltal léte éppenséggel a jogellenességet cáfolja, tudniillik azt írja elő, hogy mi a jogilag (!) követendő helyes megoldás akkor, ha a pénzforgalmi áfát választó nem írja rá számlájára a „pénzforgalmi elszámolás”-t. Egyébként erre az okfejtésre hajaz az Áfa tv. másik előírása is, hiszen a 169. § h) pontja értelmében ennek a kifejezésnek nem akkor kell a számlán szerepelnie, ha az ügyletet teljesítő személyében egyébként általában jogosult a pénzforgalmi  áfa alkalmazására, mert azt választotta, hanem akkor, ha magára a számla által tanúsított ügyletre vonatkoztatva teljesül a pénzforgalmi áfa alkalmazása.