Pénzforgalmi áfa: segítünk a döntésben

Megosztás Tetszik

A témában írt előző cikkünkben a pénzforgalmi áfa választásának, alkalmazásának személyi és tárgyi feltételeit foglaltuk össze. Most a konstrukció működésének lényegét, az ezzel összefüggő teendőket ismertetjük, valamint támpontokat adunk a választás megkönnyítéséhez.

Mi a pénzforgalmi áfa működésének lényege szokásos üzletmenetben?

A pénzforgalmi áfa lényege, hogy az arra jogosult értékesítési oldalon a fizetendőadó-megállapítási kötelezettségének, beszerzési oldalon pedig a rá áthárított adó iránti levonási jogosultságának akkor tesz/tehet eleget, amikor részint az értékesítésért járó ellenértéket – mint követelést – megkapja, részint a beszerzésért járó ellenértéket – mint tartozást – megfizeti (Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés a) és b) pont). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ha az ellenérték lerovása nem egyösszegben, hanem részletekben történik, akkor az előbb említett kötelezettség és jogosultság arányosan, a lerótt ellenértékhez igazodva, annak erejéig teljesítendő, illetve gyakorolható (Áfa tv. 196/B. § (3) bekezdés a) pont).

A pénzforgalmi áfa alapesetben időkorlát nélkül érvényesül, vagyis a követelésként/tartozásként fennmaradó ellenérték erejéig áfát „örök időre” nem kell/lehet bevallani. Ha azonban megszűnik, akkor igen. Az Áfa tv. ennek leszögezése mellett példálódzó felsorolásban megemlít néhány olyan esetet, amelyek feltétlenül ilyen következménnyel járnak. Ezek a következők: egyfelől a követelésként kimutatott ellenérték engedményezése vagy elengedése, másfelől a tartozásként kimutatott ellenérték átvállalása úgynevezett tartozásátvállalás formájában (Áfa tv. 196/B. § (3) bekezdés b) pont).