Öregségi nyugdíj: kinek jár és milyen feltételekkel?

Megosztás Tetszik

Az elmúlt időszakban ismét előtérbe kerültek a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjat, korhatárt, foglalkoztatást érintő kérdések. Cikkünkben összefoglaljuk a – hatályos szabályozásnak megfelelően – a jogosultsági előírásokat.

Hazánkban 1997-et követően az általános öregségi korhatárt (az addigi nők 55. életéve és férfiak 60. életév) 62. életévben határozták meg azzal, hogy a nők ezt fokozatosan 2009-ben érik el, egy fokozatos – születési évjárathoz kapcsolódó - korhatáremelés keretében. Ez praktikusan azt jelentette, hogy az 1946-ban született nők korhatára már a férfiakkal azonosan 62 év.

A korhatár lényegében rugalmassá vált, ugyanis a korhatáremeléssel párhuzamosan bevezették az úgynevezett előrehozott öregségi nyugdíj intézményét. A korábbi nyugdíjba vonulás feltétele meghatározott szolgálati idő megszerzése volt: magasabb szolgálati időnél csökkentés nélkül, alacsonyabbnál pedig csökkentéssel lehetett nyugdíjat igénybe venni.

A férfiak 60 és 62 éves koruk között, a nők pedig a születési évük alapján meghatározott korhatár és annál 5 évvel alacsonyabb életkor közötti időben élhettek ezzel a lehetőséggel.

A nők előrehozott korhatára 2009-ig 57 év, 2009-től 59 évre nőtt.

2010. január 1-jétől ismételten emelkedett az öregségi nyugdíjkorhatár 62-ről 65 évre, fokozatosan, születési korcsoporthoz kapcsolódóan – az 1952-es évjárattal kezdődően, az 1957-es évjárattal 65. életévre kiteljesedve.

2012. január 1-jétől pedig megszüntették a korhatár alatti nyugellátások (előrehozott öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, korengedményes nyugdíj, művész nyugdíj, szolgálati nyugdíj stb.) szociális ellátássá alakultak át.

A nyugdíjba vonulás feltételeit a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény határozza meg (1997. évi LXXXI. tv.).

Magyarországon 2010. január 1-jétől öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki

• a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és
(Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár a következők szerint alakul:
- az 1952. január 1-je előtt születetteknél, a betöltött 62. életév,
- az 1952-ben születetteknél, a 62. életév betöltését követő 183. nap,
- az 1953-ban születetteknél, a betöltött 63. életév,
- az 1954-ben születetteknél, a 63. életév betöltését követő 183. nap,
- az 1955-ben születetteknél, a betöltött 64. életév,
- az 1956-ban születetteknél, a 64. életév betöltését követő 183. nap,
- az 1957-ben vagy követően születetteknél, a betöltött 65. életév)
• legalább 20 év szolgálati idővel (résznyugdíjhoz pedig 15 év szolgálati idő szükséges) rendelkezik, valamint
• azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, biztosítási jogviszonyban nem áll.

(Az öregségi nyugdíjjogosultság érvényesítésének tehát az is feltétele, hogy a biztosítási jogviszonyt legkésőbb a nyugdíj megállapításának napján, illetve legalább arra a napra megszüntessék. 2011. december 31-ét követően, már kivétel nélkül mindenkire vonatkozik a jogviszony megszüntetésének kötelezettsége.

A nyugdíjba vonulásnak legalább a nyugdíjba menetel napjára vonatkozó jogviszony megszüntetési kötelezettség nem csak itthon, hanem az EGT-államokan, illetve hazánkkal kétoldalú szociális biztonsági egyezményt kötött országokban is fennáll minden biztosítási jogviszonyra.

Említést érdemel, hogy az egyéni és társas vállalkozó esetében nincs szükség a biztosítással járó jogviszony megszüntetésére, mivel az érintett személyi kör biztosítási jogviszonya a nyugdíjazás időpontjától kezdődően automatikusan átalakul kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozói jogviszonnyá.)

Összegezve: látható, hogy 2012. január 1-jét követően – a korhatár alatti nyugellátások megszűnésére figyelemmel – a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében már csak az előzőekben bemutatott öregségi teljes nyugdíj, öregségi résznyugdíj, illetve a nők életkortól független, kedvezményes nyugdíja minősül társadalombiztosítási saját jogú nyugellátásnak.