Járulékalapot képező jövedelem: mi tartozik ebbe a körbe?

Megosztás Tetszik

A járulékalapot képező jövedelem fogalmának a társadalombiztosítási jogban két szempontból van jelentősége: egyrészt ez alapozza meg az egyéni járulékfizetési kötelezettséget (egyéni járulékalap), másrészt pedig a munkavégzésre irányuló egyéb (például megbízási) jogviszonyok esetében a biztosítási kötelezettség elbírálása során a tevékenységből származó járulékalapot képező jövedelmet viszonyítjuk havi szinten a minimálbér 30 százalékához vagy naptári napokra ennek harmincad részéhez.

A szociális hozzájárulási adó fizetésének kötelezettségét már nem a Tbj., társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (1997. évi LXXX. törvén), hanem külön adótörvény (2011. évi CLVI. törvény) szabályozza, így ezt már nem a járulékalapot képező jövedelem, hanem az említett törvényben meghatározott adóalap után kell a kifizetőnek lerónia.

A járulékalapot képező jövedelem fogalmát a Tbj. 5. § k) pontjának 1.) alpontja alatt találjuk.

E szerint járulékalapot képez:

• az Szja. tv. szerinti összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek az a része, melyet az adóelőleg alap számításánál jövedelemként kell figyelembe venni (Az összevont adóalapba tartozó "egyéb jövedelmek" tehát nem tartoznak a járulékalap fogalmába).
• a tanulószerződésben meghatározott díj (Ez havonta a kötelező mértékig adómentes juttatás – tekintve azonban, hogy a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanulóra kiterjed a biztosítás – járulékalapot képező jövedelemnek minősíti a jogszabály.)
• az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj (Havonta a minimálbér erejéig szintén adómentes, viszont az ösztöndíja foglalkoztatott ugyancsak biztosított, tehát díjazása járulékalapot képez.)
• hivatásos nevelőszülő díjazása (Juttatása szintén adómentes.)
• a munkavállalói érdekképviseleti tagdíj (A levont tagdíjat az adóelőleg-alap számításánál nem kell figyelembe venni, de ennek ellenére járulék alap.)
• a felszolgálási díj és a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló (2005. október 1-jétől járulékalap, utána a foglalkoztatónak 15 % nyugdíjjárulékot kell fizetnie, illetve a felszolgáló 15 % nyugdíjjárulékot fizethet, viszont egyéni járulék nem terheli.)

Az említett jogszabályi hely 2. alpontja szerint járulékalapot képez az előző pontokban meghatározott jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj. (Meghatározott személyi alapbér = a munkaszerződés alapján fizetett, juttatott, az adott munkakörben foglalkoztatott kiküldetését megelőző évi havi átlagos alapbére. Ennek hiányában a tárgyhavi személyi alapbér a járulékalap.)

(A 2. alpont azokban a helyzetekben segít a járulékalapot képező jövedelem meghatározásában, amikor - valamely országgal a kettős adóztatás elkerülése végett kötött nemzetközi szerződésből adódóan – a munkavállalónak Magyarországon nem keletkezik személyi jövedelemadó alapja. Az 1997. és 1998. év vonatkozásában – mikor még e szabály nem létezett – a Tbj. végrehatását segítő kormányrendelet lehetővé teszi, hogy a foglalkoztató által az említett években külföldön foglalkoztatott biztosított esetében utólag megállapodás alapján megfizetésre kerülhessen a nyugdíjjárulék és ezzel elismertté váljék szolgálati időként is az egykori egyébként biztosításban töltött idő.)

Az előzőekben felsorolt jövedelmek lényegében megegyeznek – a borravaló és a felszolgálási díj – kivételével a szociális hozzájárulási adóról szóló 2011. évi CLVI. törvényben meghatározott szociális hozzájárulási adó alapjául szolgáló jövedelmekkel.