Egy törvénymódosítás utóélete, avagy az iparűzési adó mégis levonható a társasági adó alapjából?

Megosztás Tetszik

Hosszú ideje tartó méltánytalannak tűnő jogalkalmazást szüntetett meg 2007-ben – a november 16-ától hatályos – törvénymódosítás, amely lehetővé tette az adótartozás fogalmának a magyar nyelv szabályainak megfelelő értelmezését. Nemrégen ennek a jogszabályi módosításnak az újbóli értelmezésére került sor a Legfelsőbb Bíróság (LB ) ítéletében, ami arra mutat rá, hogy az adóhatóság által vitatott értelmezésben mégis csak el kell fogadni a köznapi egyszerű értelmezést.

Mi is történt? Anélkül, hogy adóelméleti hátteret vizsgálnám, érdemes egy - lassan évtizedes – kis történetet végigtekinteni, ami már az adóztatási gyakorlat szempontjából is tanulságos és általánosabb összefüggések levonására is alkalmas lehet. Igen hosszú időre tekintett vissza – az egyébként is igen sajátos és sok szempontból létében is vitatott – helyi iparűzési adónak a társasági adóból való levonhatósági kérdése.

Több éves vita  után 2004-től beépült a társasági adóba az a módosítás, hogy az adózó levonhatja a helyi adókról szóló törvény rendelkezései szerint megállapított helyi iparűzési adó alapján adóévi ráfordításként elszámolt összeg 25 százalékát, ami nem lehetett több, mint az adózás előtti nyereség összege, feltéve, hogy az adózónak az adóév utolsó napján nincs köztartozása. Később (2005) a levonhatósági korlát csökkent a ráfordításként elszámolt összeg 50 százalékára, illetve megszűnt (2006), azaz a teljes iparűzési adó ráfordítása levonhatóvá vált, a társasági adó alapjából külön is. Úgy tűnt, hogy ezáltal kicsit enyhült az iparűzési adó mértéke, illetve aránytalansága körüli vita.