Céges bankkártyával fizetett költségek elszámolása

Megosztás Tetszik

A társaság ügyvezetője üzleti utazásai alkalmával céges bankkártyával fizet, de nem mindig kap számlát. Hogyan számolható el a költség? Olvasónk kérdéseire Erdős Gabriella adószakértő válaszolt.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Az szja-törvény 7. § (1) g) pontja értelmében a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a magánszemélynek adott olyan összeget (utalvány értékét) – ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeget is –, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni.

A számviteli törvény (Szt.) 166. §-a szerint számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) – függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától –, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá. A bizonylat lehet idegen nyelvű, de ekkor a könyveléshez szükséges adatokat magyarul is fel kell tüntetni. A gazdálkodó fogalmába a külföldi vállalkozások is beletartoznak, tehát az általuk kiállított nyugta is minősülhet bizonylatnak, amennyiben teljesíti az alaki és tartalmi feltételeket (Szt. 167. §). A bizonylat alaki és tartalmi hitelességét, ha az más módon nem biztosítható, a gazdálkodó képviseletére jogosult, vagy az általa feljogosított személy is igazolhatja.Mindebből az következik, hogy sem az szja-törvény, sem a számviteli törvény nem írja elő a számlát az elszámolás követelményeként, hanem bármilyen más okirat is megfelelő, amely bizonylatnak minősíthető. Előfordulhat, hogy a kapott nyugta önmagában nem tartalmazza az összes szükséges információt, azonban más bizonylatok csatolmányaként (például kiküldetési rendelvény, amiből világosan kiderül az utazás célja, dátuma, a kiküldő szervezet és a kiküldött személyt azonosító adatok stb.) már megfelel a számviteli követelményeknek.

A társaságiadó-alap kiinduló pontja a számviteli elszámolás. Amennyiben a bizonylat számvitelileg megfelelő, és elszámolásra került, akkor az társasági adó szempontjából is elfogadható, kivéve, ha a költség, ráfordítás nem a vállalkozási tevékenység érdekében merült fel.