Megbízás vagy munkaviszony: mi köze ehhez a fogorvosnak?

Megosztás Tetszik

Sokadszorra merül fel a kérdés, hogy adott tevékenységet végzőket lehet-e megbízási szerződéssel foglalkoztatni. Egy friss olvasói kérdésben a fogorvosok és asszisztenseik esetében fogalmazódott meg, hogy helyénvaló-e a megbízási szerződés. Ennek kapcsán dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogász szakértőnk válaszában sorra vette a megbízási, illetve a munkaviszonyos szerződés alkalmazásának fontos ismérveit.

„Fogászati kft. fogorvost és asszisztenseket foglalkoztat megbízási szerződéssel. A fogorvos részére havidíjat, az asszisztensek részére óradíjat rögzít a megbízási szerződés. A megbízás arra szól, hogy a fogorvos és az asszisztensek a kft. fogászati rendelőjében, illetve röntgenrészlegében a kft. eszközeivel, illetve műszereivel, a rendelési időkben fogorvosi, illetve asszisztensi feladatokat látnak el. Olvastam a témához kapcsolódó bírósági határozatokat, amiből azt a következtetést vontam le, hogy a különböző ismérvek alapján ezek munkaviszonynak minősülnek, és a megbízási szerződés nem állja meg a helyét. Jól gondolom ezt?” – kérdezte olvasónk.

Abból kell kiindulni, hogy a feleket a szerződés megkötésénél megilleti a szerződési szabadság joga, mely alapján szabad akaratuk érvényesül a szerződés típusának és tartalmának megválasztása során. Ezen joguk azonban nem korlátlan, ugyanis a bírói gyakorlat szerint, ha a létrejött szerződés tartalma szerint munkaviszony állt fenn, azt a szerződést a felek akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól (BH 2003. 432).

A megfelelő szerződéshez a munkaviszony és a polgári jogi jellegű megbízási jogviszony ismérveit kell egymástól elhatárolni. A jogviszonyok szempontjait a maguk összességében kell vizsgálni, ez alapján állapítható meg, hogy valóban megbízási szerződésről vagy leplezett munkaviszonyról van-e szó.

A munkaviszonyra jellemző, hogy a munkavállaló munkavégzése munkabér ellenében történik, a munkakörbe tartozó feladatok elvégzésére irányul, a munkaszerződésben meghatározott helyen, előírt munkaidőben, személyesen, folyamatosan és rendszeresen, a munkáltató széles körű utasítási, irányítási és ellenőrzési joga mellett. Erős alá-fölérendeltségi viszony érvényesül. A munkáltató egyes részfeladatok vonatkozásában is előírhatja, hogy azt hogyan kell elvégezni.  A munkáltató jogosult arra, hogy meghatározza a munkarendet, a szabadság kiadását, beossza a munkaidőt.

Lényeges továbbá, hogy a munkavégzés  költségeit a munkáltató viseli, a munkavégzés a munkáltató eszközeivel történik.

A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli, köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Munkakörbe tartozó feladatok ellátása, állandó és rendszeres munkavégzés, személyes munkavégzési kötelezettség jellemzi a munkaviszonyt.

Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem a szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, a munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem. Nincs a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltségi viszony a felek között, saját eszközeivel végzi a megbízott a munkát, a teljesítéshez más személyt is igénybe vehet. A megbízási díj a szerződés teljesítésekor esedékes.

Polgári jogi jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megrendelő. A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megrendelő által meghatározott időpontban kell teljesíteni (például konferencia időpontja).

Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 7. paragrafusa meghatározza, hogy egészségügyi tevékenység végzésére milyen jogviszonyokban kerülhet sor. Ide tartozik többek között a szabadfoglalkozás keretében, egyéni egészségügyi vállalkozóként, társas vállalkozás tagjaként, közalkalmazotti jogviszonyban, munkaviszonyban stb. végzett tevékenység.

Az asszisztensekkel összefüggésben szakértőnk kiemelte, hogy a törvény meghatározza az egészségügyi dolgozó fogalmát: minden egészségügyi tevékenységet végző természetes személy,

– aki az általa ellátott egészségügyi tevékenység végzésére jogosító szakképesítéssel rendelkezik, vagy

– aki nem rendelkezik az előző pont szerinti szakképesítéssel, de közreműködik a szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozók által ellátandó feladatokban.

Utóbbi pont szerinti egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenység végzésében szabadfoglalkozás keretében és egyéni egészségügyi vállalkozóként nem működhet közre.

Jelen esetben a kiindulópont, hogy a kft. biztosítja a fogorvos számára a rendelőt, az eszközöket és meghatározza a rendelési időt. Azt kellene megvizsgálni, hogy a munkaviszonyon kívül lehet-e szó szabadfoglalkozásról (a leírtak alapján szakértőnk megítélése szerint nem lehet szó egyéni egészségügyi vállalkozóként, társas vállalkozás tagjaként végzett tevékenységről).

A szabadfoglalkozás azt jelenti, hogy az egészségügyi dolgozó jogosult bármely egészségügyi szolgáltatónál (kérdés, hogy az említett kft. ennek minősül-e) megbízási szerződés alapján a szakmai kompetenciájába tartozó egészségügyi tevékenység ellátására. Az egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenységet az őt megbízó egészségügyi szolgáltató nevében végzi. A szabadfoglalkozású egészségügyi tevékenység egyéni vállalkozóként is folytatható.

Lényeges, hogy a szabadfoglalkozásra jogosult egyéni vállalkozó egészségügyi szolgáltatóként nem működhet, és kizárólag személyesen, csak az egyéni vállalkozói tevékenységeként bejelentett egészségügyi tevékenységet végezheti, alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot, tanulót nem foglalkoztathat, közreműködőt nem vehet igénybe, nem tarthat fenn telephelyet, fióktelephelyet.

A törvény 9. paragrafusa tartalmazza, hogy melyek a szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó és az egészségügyi szolgáltató közötti megbízási szerződés kötelező tartalmi elemei. A szerződésben meg kell határozni többek között az ellátandó feladat(ok) pontos megnevezését, a feladatok ellátásához szükséges tárgyi feltételek biztosításának módját, valamint a munkavégzés helyét és idejét, a szakmai felettes megnevezését, az ellátott feladatok díjazását stb.

Ami még lényeges: a szabadfoglalkozású jogviszony keretében működő egészségügyi dolgozó e tevékenységét az egészségügyi hatóság egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedélye és – amennyiben az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltató nem követeli meg – a tevékenységével esetlegesen okozott károk megtérítését biztosító kötelező felelősségbiztosítási szerződés megkötése nélkül végezheti.

Amennyiben tehát beilleszthető ebbe a körbe, akkor köthető megbízási szerződés a fogorvossal. Ha az asszisztensek nem rendelkeznek szakképesítéssel, akkor nem létesíthető velük szabadfoglalkozásúként megbízási jogviszony, ellenkező esetben viszont nincs kizáró oka ennek.

OLVASSA EL a témához kapcsolódó korábbi cikkünket is, amelyben kiszámoltuk, és példákkal mutatjuk a különbséget, milyen eltérések vannak a közteherfizetésben a kétféle foglalkoztatási típus esetén. 
Munkaviszony vagy megbízás, vagy színlelt szerződés. Ne kockáztasson!