24/48 órás beosztásban dolgozó portások bérezése, szabadsága

Megosztás Tetszik

Hogyan kell kalkulálni a munkaidőkeretben, 24/48 órás beosztásban foglalkoztatott portások bérét, illetve a szabadságát? Olvasónk kérdéseire dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogász ügyvéd válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Cégünk 3 portást alkalmaz, akik heti 60 órára vannak bejelentve, 24/48 órás beosztásban dolgoznak, 3 havi munkaidőkeretet alkalmazunk, fix havi alapbért kapnak. Februártól változott a minimálbér összege, a kérdésem az, hogy milyen minimum alapbért kellene nekik fizetni? A jelenlegi minimálbér összegét osszam 8 órával és szorozzam 12 órával? Munkaügyi ellenőrzés során figyelmeztetést kaptunk, hogy alkalmazzunk munkaidőkeretet, illetve, hogy az alapbéren felül 15 százalék éjszakai pótlékot és a munkaszüneti napon végzett munkáért pedig 100 százalék pótlékot kell fizetnünk. Munkaidőkeret alkalmazásánál, amennyiben túl sokat dolgozna egy dolgozó, túllépné a 3 havi keretben meghatározott óraszámot azzal, ha szabadságra küldöm és szabadságot írok ki neki, megoldottam azt, hogy ne legyen a munkaidőkereten felül ledolgozott órája? Nem egészen értem, hogy a szabadságot bele kell-e érteni, illetve számolni a ledolgozott órákba?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A kérdés szerinti esetben a munkavállalók készenléti jellegű munkakörben kerülnek alkalmazásra. A készenléti jellegű munkakör fogalmát tekintve arra az esetre, amikor a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, tipikus példa a recepciós vagy a portás munkakör. E körben a rendes munkaidő alatt munkavégzés nélkül töltött időszak hosszának hosszabb időszak alapulvételével való meghatározásának van jelentősége, a munkavállaló munkaköre sajátosságai és a munkáltató működése jellegének alapján. Mindez független az esetleges munkaszervezési hiányosságoktól, illetve a megrendelés vagy anyaghiánytól.

Készenléti jellegű a munkakör akkor is, ha a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár. Ilyennek minősülhet például az úszómester munkakör. Ennek az a jelentősége, hogy a munkavállaló ilyenkor hiába dolgozik többet napi 8 óránál, neki ez a teljes munkaideje, tehát hosszabb ideig kell rendelkezésre állnia és munkát végeznie, ugyanazért a fizetésért, mint az általános teljes munkaidőben dolgozóknak. Például, ha a felek minimálbérben állapodnak meg, akkor ezért hosszabb teljes munkaidő esetén nem napi 8, hanem – a megállapodásnak megfelelően – akár napi 12 órát kell dolgozni. Ez az érintett munkavállalók esetén is ekként van. Tehát ha ők a 12 órára a 2021. január 31. napjáig hatályos minimálbérben részesültek, abban az esetben február 1. napjától egyszerűen – minimálisan – az új kötelező legkisebb munkabérrel kell számolni. Ha azonban arányosan került megállapításra, abban az esetben február 1. napjától akként kell számolni, ahogyan Ön írta. Arra mindenképpen utalnék, hogy az alapbér mértéke a felek megállapodásának tárgya (azzal, hogy el kell érni a minimálbér / garantált bérminimum összegét).

Azért van kiemelt jelentősége a készenléti jellegnek, mert ehhez a munka törvénykönyve (Mt.) eltérő munkaszervezési szabályokat fűz, amelyek a munkáltatóra kedvezőbb, rugalmasabb munkaszervezést tesznek lehetővé. Ezek a következők:

♦ a munkaközi szünetet a munkaidő részeként kell a munkáltatónak kiadnia,
♦ a munkavállaló napi munkaideje a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján 12 órára emelhető,
♦ a munkavállaló beosztás szerinti heti munkaideje a felek megállapodása alapján heti 72 óra lehet,
♦ a munkavállaló vasárnapra rendes munkaidőre beosztható,
♦ a 6 hónapos munkaidőkeret, illetve elszámolási időszak megállapítható,
♦ a munkavállaló napi pihenőideje az általános 11 órával szemben 8 órára csökkenthető.

A munkáltató főszabályként a munkaidőt hétfőtől péntekig osztja be, szombaton és vasárnap a munkavállaló a heti pihenőidejét tölti. Ezt nevezzük általános munkarendnek. Ebben az esetben a munkavállaló a munkarend szerinti munkanapokra eső munkaszüneti napokon (például húsvéthétfő) is mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A munkáltató azonban ettől eltérően is beoszthatja a napi munkaidőt. Ennek során vagy a munkaidőt osztja be egyenlőtlenül az egyes munkanapokra, vagy a heti pihenőnapokat. Azaz, ahogyan a munkaügyi hatóság is megállapította, ilyen egyenlőtlen munkaidő-beosztásra kizárólag munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén van lehetőség.

Azaz például annak ellenére, hogy engem a munkáltató napi 8 óra tartamú munkaidőre alkalmazott (ez az általános teljes napi munkaidő), nyugodtan beoszthat napi 12 óra tartamú munkavégzésre is. Sőt, ha készenléti jellegű munkakört látok el, melyre figyelemmel hozzájárulásom alapján a teljes napi munkaidőm napi 12 óra (ezt nevezzük hosszabb teljes napi munkaidőnek), akkor a beosztás szerinti napi munkaidőm 24 óra is lehet, feltéve, ha beleegyeztem. Ráadásul olyannyira rugalmas a szabályozás, hogy bizonyos munkavállalói körökre eltérő munkaidőkeret is meghatározható. A munkaidőkeret lényege, hogy a munkáltató a munkaidőt ehhez képest egyenlőtlenül osztja be, így a munkavállalónak a napi munkaidőt nem az egyes munkanapokon, hanem a munkáltató által meghatározott hosszabb időegységen belül kell átlagban ledolgoznia. Ezzel a munkáltató kiküszöbölheti a hullámzó foglalkoztatást, akkor osztva be a munkavállalót, amikor a munkájára éppen szükség van. Azaz csak akkor „éri meg” a cégnek, ha az elvégzendő feladatok egyenlőtlenül jelentkeznek.

A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő megállapítása során az alábbiakra kell ügyelni:

♦ a munkaidőkeret tartamára,
♦ a napi munkaidő mértékére és
♦ az általános munkarendre azzal, hogy az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni.

A munkavállaló távollétének figyelembevételére a munkaidő teljesítésének megállapításakor az Mt. két megoldást tesz lehetővé (93. § (3) bekezdése). Az egyik szerint a munkáltató a teljesítendő munkaidő megállapításánál figyelmen kívül hagyhatja a távollét tartamát (például szabadság esetén, ha a munkavállaló távolléte előre látható, de utólag, a munkaidőkeret lezárását követően is). A másik megoldás alapján a munkáltató a távollét tartamát számításba veheti az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékével, azaz úgy tekintheti, mintha a munkavállaló munkát végzett volna. A távollét tartamát a beosztás szerinti munkaidő, illetve – ha a munkaidő nem volt beosztva – a napi munkaidő tartamával kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni.

A munkaidőkereten felüli munka elszámolására az Mt. 143. § (2) és (3) bekezdése tartalmaz szabályozást. Ennek értelmében a munkavállalónak 50 százalék bérpótlék vagy – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – szabadidő (azaz nem szabadság) jár

a) a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben,
b) a munkaidőkereten felül vagy
c) az elszámolási időszakon felül
végzett munka esetén.

A szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál és erre az alapbér arányos része jár.