adozona.hu
Sztrájktörvény és elégséges szolgáltatás: ördögi kör?
//test-adozona.hu/archive/20110725_sztrajktorveny
Sztrájktörvény és elégséges szolgáltatás: ördögi kör?
Több eset utal arra, hogy csekély esélye van a munkavállalóknak a sztrájkra akkor, ha legalább elégséges szolgáltatást kellene nyújtaniuk. Ennek mértékében ugyanis az ellenérdekű felek képtelenek megállapodni, s nem viszik előre az egyeztetést a bíróságok sem.
Több mint 20 éve hatályban van a sztrájktörvény, ami gyakorlatilag a legstabilabb munkajogi szabálynak minősült az elmúlt évtizedekben. A közszolgáltatások területén az elégséges szolgáltatásokról szóló megállapodás hiánya azonban sokszor okozott nehéz pillanatokat az aktuális kormánynak.
A sztrájk célja a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeinek érvényesítése. Jogellenes a sztrájk például, ha a célja az Alkotmányba ütközik, továbbá ha van az adott munkáltatónál kollektív szerződés és az a vitatott kérdést rendezte, feltéve, hogy a szerződés e rendelkezése még hatályos. A jogszerű sztrájkban való részvétel semmilyen módon nem szankcionálható.
A sztrájkot mindig meg kell előznie egy egyeztetési eljárásnak, kivéve, ha szolidaritási sztrájkról van szó. Az egyeztetés alatt legfeljebb egyszer, maximum 2 órás sztrájk.
A sztrájkban való részvétel önkéntes, a sztrájk idejére munkabér nem jár. Ennek ellenére a közelmúltban egyes szakszervezetek kérésére a munkáltatók távolléti díjat fizettek a sztrájkolóknak, azaz több pénz kaptak mintha dolgoztak volna.
Aki nem vesz részt a sztrájkban, elláthatja a sztrájkolók munkáját, akár túlmunkában is. A sztrájkoló nem akadályozhatja a nem sztrájkolót a munkavégzésben.
A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 4. § (2) bekezdése – olyan esetekben, ahol a munkáltató valamilyen a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet lát el - kötelezi a feleket az elégséges szolgáltatásról szóló megállapodásra. Hogy pontosan a munkáltatók milyen köréről van szó és, hogy mit kell elégséges szolgáltatásnak tekinteni, arról nem szólt a szabályozás.
Aki jogellenes sztrájkban vett részt, azzal szemben a rendkívüli felmondás is alkalmazható. A politikai sztrájk, például egy párt támogatása céljából meghirdetett sztrájk jogszerűsége erősen vitatható. Jogellenes sztrájk esetén ennek megállapítása iránt bírósághoz lehet fordulni. A munkaügyi bíróság 5 napon belül peren kívüli eljárásban dönt, határozata megfellebbezhető.
A jogszabály azonban tavaly év végén változott, s ennek következményeivel több szakszervezet is szembesült. A 2010 decemberében történt törvénymódosítás célja az volt, hogy felszámolja azt a jogbizonytalanságot, amit az elégséges szolgáltatásról szóló megállapodás hiánya jelent. Azaz a törvény 4. § (3) bekezdése alapján, ha erről nincs törvényi szabályozás -, ami egyébként jogi képtelenség, hiszen az állandóan változó körülmények merev normákba gyömöszölésére ebben az esetben sincs lehetőség -, és a felek sem tudtak ebben a kérdésben megállapodni, a munkaügyi bíróság dönt arról, mit kell elégséges szolgáltatásnak tekinteni.
A munkaügyi bíróságnak így olyan kérdésben kell döntenie, amire nincs felkészülve. S bár a törvénymódosítással a döntést a hatáskörébe utalták, a tény az, hogy az elégséges szolgáltatás mértékének megállapításával kapcsolatos vita nem minősül jogvitának, csak érdekvitának.
A munkaügyi bíróság pedig kizárólag munkaügyi jogvitákban jogosult eljárni, érdekvitákban nem. Vagyis ha egészen pontosak akarunk lenni, most már van rá törvényi felhatalmazása.
Az érthetőség kedvéért tisztázzuk a fogalmakat. A kollektív munkaügyi vita (= a munkáltató és az üzemei tanács, illetve a munkáltató és a szakszervezet között a munkavsizonnyal összefüggésben felmerült érdekvita, azaz jogvitának nem minősülő munkaviszonnyal összefüggő vita) keretében felmerülő vitákat nevezzük érdekvitáknak (szabályozási viták), amelyek rendezésére a bírósági út általában nem vehető igénybe, és a törvény speciális szabályai alkalmazandók. A megoldás eszközei lehetnek például az egyeztetés, a közvetítő vagy a döntőbíráskodás igénybe vétele. A munkaügyi bíróság továbbra is kizárólag munkaügyi jogvitákban jogosult eljárni (peres eljárásban vagy „perenkívüliben”). Vagyis – ahogy írtuk – munkaügyi bíróság kizárólag munkaügyi vitákban lenne jogosult eljárni, hatásköre elvileg nem lenne az érdekviták rendezésére, de a törvény most erre felhatalmazást ad erre is.
Hiába azonban a törvényi felhatalmazás, amennyiben a bíróság 5 napon belül „nem peres” eljárásban nem tud dönteni, a törvény szerint a bírói döntés hiányában a sztrájk nem tartható meg.
A sztrájktörvény módosításának a lényeges eleme tehát az, hogy az elégséges juttatásról történő megállapodás nélkül felesleges a bírósághoz fordulni, de általában éppen ebben nem tudnak megegyezni a felek. A bíróságnak ugyan van hatásköre nem peres eljárás keretében erről dönteni, de igazából nincs erre felkészülve, így történhet meg, hogy kivárja az 5 napot, nem hoz döntést, aminek az a következménye, hogy megegyezés hiányában nem lehet sztrájkolni.
Mindezekre alapozva egyébként a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2011. június 22. napján érdemi vizsgálat nélkül elutasította hét szakszervezetnek a BKV Zrt. ellen benyújtott kérelmét, amelyet a sztrájk jogszerűségének megállapítása végett nyújtottak be.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság végzésében kifejtette, hogy a szakszervezetek által benyújtott kérelme idő előtti. A sztrájktörvény értelmében csak akkor jogszerű egy sztrájk, ha a felek megállapodnak a még elégséges szolgáltatás mértékéről, vagy megállapodás hiányában erről a bíróság dönt.
Jelen esetben a peres felek között még nem született megállapodás az elégséges szolgáltatás kérdésében, a tárgyalások még folyamatban vannak. A még elégséges szolgáltatás meghatározása ugyanakkor előfeltétele annak, hogy a bíróság állást foglaljon a sztrájk jogszerűsége vagy jogellenessége kérdésében. Így a bíróság szerint a sztrájk jogszerűségéről vagy jogellenességéről csak a még elégséges szolgáltatásról való megállapodás, vagy ennek hiánya esetén az azt megállapító jogerős bírósági határozat után dönthet. Azt megelőzően nincs abban a helyzetben, hogy érdemben állást foglaljon ebben a kérdésben. Így a kérelmet, mint idő előttit, érdemi vizsgálat nélkül elutasította.)
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a Mozdonyvezetők Szakszervezetének a még elégséges szolgáltatás megállapítása iránti kérelmének helyt adott, azonban a Fővárosi Bíróság 2011. július 6. napján jogerős végzésében megváltoztatta a munkaügyi bíróság döntését és a kérelmet elutasította. Az indoklás szerint a sztrájktörvény "értelmezéséből következik, hogy a sztrájk olyan gazdasági és szociális érdekek érvényesítése iránt kezdeményezhető, amelyek a munkaviszonnyal összefüggésben a kollektív munkaügyi vitában érvényesíthetők." A jogszabály szerint a kollektív munkaügyi vita olyan munkaviszonnyal összefüggő érdekvita, amelynél az érintett felek között egyeztető tárgyalásnak van helye.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy nem folyt kollektív munkaügyi vita a felek között, annak ellenére, hogy a szakszervezetek az egyeztetés tárgyát ekként jelölték meg. Azaz a bíróság a vita tárgyának munkajogi megítélésére hivatkozva megakadályozta a szakszervezetek sztrájkra irányuló kezdeményezését.
Úgy tűnik, hogy a sztrájkjog alkalmazása a társadalmilag legérzékenyebb területeken megszűnhet létezni. A szakszervezetek leglényegesebb nyomásgyakorló eszköze elveszítheti jelentőségét, a szakszervezetek pedig belesimulhatnak a „nemzeti együttműködés rendszerébe.”
Dudás Mária