Hogyan követik el az EU legrettegettebb csalásait?

Megosztás Tetszik

Az általános forgalmi adó mindig is a csalók kedvenc vadászterülete volt. Ennek oka könnyen belátható: a nyereségadók, vagyonadók területén legrosszabb esetben a csaló nem fizeti meg az adót, ami vagyona, jövedelme, nyeresége után az államot illetné. Az állam némi bevételtől elesik. Az áfa rendszere azonban szinte egyedi lehetőséget kínál.

Az egyszeri Csongor, a Csaló számára mit is jelent az áfacsalás? Az áfaalanyok néha nem csak fizetnek, de vissza is igényelnek áfát! Így ha Csongorunk ravaszul állítja össze csalárd technikáit, akkor nem csak, hogy nem fizeti meg az állam jussát, de még meg is lophatja a közös kasszát. Az általános forgalmi adó általános forgalmi juttatássá válik.

Hogyan csalunk?

Mire van szüksége a csalárd Csongornak, hogy állami pénzt szerezzen? Leggyakrabban költségekre, befogadott számlákra. Az áfát az igényelhet vissza, akinek az adott hónapban kevesebb bevétele volt, mint amennyi számlát kapott különféle költségekről. A legegyszerűbb módja az ilyen csalásnak a klasszikus számlagyári fiktív számlák beszerzése. Anélkül, hogy valójában bármit is vásárolt volna, Csongor, a Csaló valahogy szerez néhány számlát, melyek vállalkozása részére értékesített árukról vagy szolgáltatásokról szólnak. A számlák utáni áfát vissza is igényli.

Ez az egyszerű technika a mai napig is népszerű, mégsem tartozik a legveszélyesebb csalások közé. Leginkább azért, mert az ilyen csalással nem a legkönnyebb visszaigénylést elérni, sokszor inkább az amúgy fizetendő áfát lehet csökkenteni fiktív számlákkal. Ezt az eredményt egyébként elérheti Csongor úr sokkal könnyebben is – például azzal, hogy eltitkolja a saját bevételeit. Persze előfordul, hogy a fiktív számlák befogadásával Csongor ténylegesen áfát is visszaigényel.

Csakhogy ez veszélyes csalás, hiszen az adóhatóság a komolyabb összegű vagy gyanúsabb kiutalások előtt ellenőrzést tart a vállalkozásoknál. Márpedig ha kicsit is gyanakvó az ellenőr, akkor kiszúrhatja a fiktív számlákat – hiszen azok mögött tényleges gazdasági teljesítmény nincsen. Szokatlanul sok, hasonló kézzel írt vagy hasonló formátumban nyomtatott számla, néhány gyanúsan nagy összegről szóló, a vállalkozás tevékenységével, kapacitásával nehezen összeegyeztethető már feltűnő lehet. Ráadásul a visszaigénylés feltétele, hogy a vállalkozás igazolja, számláit kifizette. Így Csongornak vagy banki átutalásokat kell teljesítenie a semmibe (ez elég nehézkes), vagy marad a készpénzes rendezés tettetése. Ezt azonban nehezíti, hogy nagyobb összegben ismét gyanút kelthet a készpénzes fizetés. Rosszabb esetben akár a revízió belenézhet alaposabban a Csongorunk betéti társaságának házipénztár-elszámolásába, és érdeklődhet: hogy folyt be oda az a rengeteg készpénz, amivel a számlákat állítólag kifizette? Az ilyen csalások tehát vagy rizikósak, vagy viszonylag kisebb tételt érintenek csak.

Európai Unión innen

Az EU-csatlakozásunk óta azonban Magyarország sorra veszi át a külföldi tapasztalatokat, megoldásokat. Sajnos nem csak az adóhatóság – Csongor is. Vagy Csongor helyére lép a külföldi pályán tapasztalatokat szerzett Charlie – egyre megy. Az EU legrettegettebb csalása, a "körhintacsalások", vagy általánosságban az "eltűnő vállalkozások" csalásai Magyarországon is sokkal könnyebbé váltak az utóbbi öt évben. Az ilyen csalás lényege, hogy a csaló nem kíván maga visszaigényelni. Ehelyett a bt. először is valahonnan szerez valamilyen árut, majd azt értékesíti más vállalkozásoknak, szabályos számlát állít ki róla. Az áru bruttó árát átveszi a vevőtől. Viszont üres, vagy legalábbis nulla-egyenlegű bevallást ad be, ezeket az értékesítéseket a bt. egyszerűen nem vallja be, így a vevőtől beszedett áfa Csongor zsebében marad. A vevő, még ha vissza is igényel áfát, tiszta marad. A vevőt vizsgálva az APEH semmilyen szabálytalanságra nem bukkan. Árut vásárolt, valódi árut, szabályos számlával, és kifizette azt, tehát minden rendben van. A csaló bt.-jére viszont nem vetül az adóhatóság figyelme egy jó darabig: hiszen kisösszegű áfabevallásokat ad be, nem igényel vissza áfát – nincsen semmi feltűnő benne. Mire évek múltán rátalálnak, a gazdasági társaságra nem lelhető fel bejegyzett székhelyén, a tulajdonos és ügyvezető pedig lehet mondjuk szerb, ukrán, vagy Moszkva téri magyar hajléktalan is.

Hogy miért csak az EU berkeiben népszerű ez a csalás? Mert a trükk érzékeny pontja, hogy a történet úgy kezdődik: " a bt. először is valahonnan szerez valamilyen árut". No de honnan? Lehet az áru csempészett, vagy fekete piaci eredetű. Ez viszont kockázatosabbá teheti a csalást, hiszen könnyebben a hatóságok figyelmébe kerülhet az ügy, ha nem teljesen szabályos és lekövethető az áru. Csongor vásároljon inkább szabályos úton-módon hivatalos nagykereskedőtől. Nem fontos, hogy olcsó legyen az áru – az eladás után zsebre vágott 25 százalék áfa bőven fedezi a kicsit drágábban vásárolt áruk pluszköltségét is. Csakhogy az említett szabályos nagykereskedő áfával fogja eladni a bt.-nek a kívánt árukat. Márpedig ha a Csongor nem igényli vissza a beszerzés áfáját, akkor pont elbukta az egész csalás hasznát. Ha visszaigényli az áfát, úgy visszaértünk a startmezőhöz: az adóhatóság ellenőrizheti kiutalás előtt, és kíváncsiskodhat: hogy hogy Csongor úr rengeteg árut vásárolt, de azokat saját bevallása szerint nem értékesíti?

Olyan módszerre van tehát szükség, ahogy az áru szabályosan beszerezhető anélkül, hogy az eladó áfát terhelne a számlájában Csongorra. Ez az út pedig 2004. május 1. óta Magyarországon: a közösségen belülről történő termékbeszerzés. Ha ugyanis a csaló bt.-je egy osztrák eladótól rendeli meg az árut, és azt leszállítják Magyarországra, akkor az osztrák eladó az EU-s szabályok alapján nem számít fel áfát számlájában. A magyar vevő dolga, hogy bevallásában ezt a tételt szerepeltesse (mint fizetendő és levonható adót egyszerre). Ezt persze a bt. elmulasztja megtenni, így bevallásai alapján nem lesz feltűnő, hogy egyre csak vásárol, de nem ad el semmit. Így tehát Csongor az EU országaiból könnyen beszerezheti az árukat áfa nélkül, így azokat továbbértékesítve feltűnésmentesen lophatja el az államnak járó adót.

A különféle közösségen belüli nyilatkozatok alapján ugyan előbb-utóbb feltűnik, hogy Ausztriából rengeteg árut értékesítenek a Csongor cége. részére, míg a magyar cég bevallásai szerint nem vásárol semmit. De mire ez kitűnik a rendszerből, mire összefutnak a kontroll-adatok, hosszú hónapok telhetnek el, miközben Csongornak bőségesen van ideje nyomtalanul elillannia.

A körhinta forog tovább

Persze az igazi nagyipari működés során ezt a csalást nem egy magányos vállalkozás követi el. Elillanni kész cégek gondosan felépített csoportja fog a csalásba, hogy az áru és a számlák körbe-körbe fussanak a csoporton belül, országok között. Így az egyszer megvásárolt áru körhintaszerűen körbe-körbe jár a csoportcégek között, minden egyes körutazás során újabb és újabb elkallódó áfát generálva. Ha egy kör során az áru értékének 25 százaléka nyerhető ki az államból, akkor ugyanazt az árut tízszer körbeadva már az áru árának 250 százaléka folyt be. Ehhez persze fontos, hogy az áru gyorsan és olcsón utaztatható legyen a határon át, hiszen csak tényleges árumozgással érhető el, hogy az adóhatóság ne kössön bele a látszólag ártatlan kereskedő elszámolásaiba. Hogy minél nagyobb érték legyen könnyen mozgatható, a csalás tárgya gyakran elektronikai termék, számítógép alkatrész, mobiltelefon – csupa olyan áru, ami könnyű, kis helyet foglal, de magas az értéke.

A legújabb favorit pedig: széndioxid kibocsátási kvóta értékesítése. A Kiotói Egyezmény és a vonatkozó EU-s szabályozás lehetővé teszi a nulla súlyú, egyetlen papírlapon szállítható, nagy értékű "áru", a széndioxid-kibocsátási kvóta kereskedelmét a határokon át. Valóban, szolgáltatások esetében elvben ugyanúgy működik a fenti csalás, mint árukra. Kivéve, hogy míg elég könnyű törvényesen, szabályos eredetű mobiltelefonokhoz jutni, addig szolgáltatások esetében sokkal nehezebb alátámasztani és igazolni, hogy valóban teljesült szolgáltatás lenne körjátékban, ami egymásnak újra és újra továbbadható. Egy jogi tanácsadási szolgáltatást vagy egy marketingtanulmányt aligha lehet hihetően és igazolhatóan körbe-körbe értékesíteni cégek során át, újra és újra.

De a kvóta-kereskedelemmel már működhet a trükk. Az erre szakosodott vállalkozások amúgy is adják-veszik a kvótákat– felvásárolják a fölös kvótával bíró cégektől, majd továbbadja a kvótát haszonnal. Csaló Csongor és társai is hasonlóan járnak el: mint az előbbi példában az árukat, ezúttal a kvótát vásárolják meg valamelyik előkészített vállalkozástól (amely elnyeli az áfát), majd továbbértékesítik; hogy aztán egy körrel később újra megvásárolják egy hasonló csoportbéli vállalkozástól (amely szintén megnyeri az áfát), és ismét továbbadják. És ismét, és ismét, és ismét. A kvótát nem kell szállítani, fuvarozni. Az ügylet azonnal megtörténik. A körhinta fénysebességre gyorsul.

Földes Balázs, a KPMG szenior adómenedzserének kommentárját folytatjuk. A következő részből kiderül, mit tehetnek a hivatalok az áfacsalók ellen.