Szociális hozzájárulási adó: nyugdíjon innen és túl

Megosztás Tetszik

A nyugdíjasnak minősülő személy társadalombiztosítási jogállása, valamint járulék-, illetve szochofizetési kötelezettsége jelentősen különbözik a nem nyugdíjas személyétől. Emellett a nyugdíjas státusz az esetek jó részében a fennálló jogviszony tartama alatt következik be (sőt nem egyszer visszamenőlegesen), ami gyakran okoz problémát a kötelezettségek megállapítását illetően. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy az egyes jogszabályok milyen előírásokat tartalmaznak erre a helyzetre.

A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) egyértelműen „kezeli” ezt szituációt. A nyugdíjas személyt kiegészítő tevékenységűnek tekinti, akire a nyugdíjazás napjától a fennálló jogviszonyában nem terjed ki a biztosítás, és ennek megfelelően járulékfizetési kötelezettség sem terheli.

Ugyanakkor a 30. szakasza rögzíti, hogy a biztosítással járó jogviszony megszűnését követően, e jogviszony alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelmet úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére a jogviszony fennállásának utolsó napján került volna sor.

Tehát abban az esetben, ha a nyugdíjazást megelőző időszakra kerül sor kifizetésre a nyugdíjazást követően, a díjazást úgy kell tekinteni, mintha annak kifizetése a nyugdíjazást megelőzően történt volna, és ennek megfelelően terheli a társadalombiztosítási járulék. Így, ha az adott személy továbbfoglalkoztatásra kerül, akkor adott esetben a havi munkabérét, illetve díjazását ennek megfelelően meg kell osztani: járulékalapot képező és járulékalapot nem képező jövedelemre.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy egy példán keresztül megismerje, miként kell a fentieket a gyakorlatban alkalmazni, illetve hogyan változik a számolás, ha a példában szereplő személy mezőgazdasági őstermelő!