Öregségi nyugdíj az EU-ban

Megosztás Tetszik

Az Európai Unióban nincs egységes szociális biztonsági, így nincs egységes nyugdíjbiztosítási rendszer sem. Minden tagállam maga határozza meg, mely személyek tartoznak a kötelező biztosítás hatálya alá, egyáltalán az időskori megtakarítások mely formáját részesítik előnyben, milyen mértékű járulékot kell fizetniük a biztosítottaknak, valamint, hogy milyen ellátásokat, mely feltételek teljesülése esetén, milyen személyi kör részére biztosít.

A közösségi szabadságjogok (az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad áramlásának a joga) közül a személyek szabad áramlásának joga biztosításának érdekében elengedhetetlen volt az egyes tagállami rendszerek közötti valamiféle összhang megteremtése.

A tagállamok állampolgárai ugyanis sok esetben ezért nem éltek a szabad mozgás jogának gyakorlásával, mivel más tagállamba való letelepedés, illetőleg munkavállalás esetén elvesztették volna a korábbi tagállamban szerzett jogosultságaikat és esetlegesen az új tagállamban , az ott szerzett biztosítási idejük alapján nem lettek volna ellátásra jogosultak. Ez pedig egyértelműen a szabad mozgás gyakorlásának a korlátozását jelentette.

Mindezen előzmények után, mivel az egységes rendszer megteremtésére a tagállamok egyet nem értése miatt nem volt lehetőség, úgynevezettn. koordinációs szabályokat alkottak meg, amelynek révén a szabad mozgás jogával való rendelkezés lehetősége megvalósulhatott.

(Az Európai Unió a munkaerő szabad mozgásának biztosítására és szabályozására megalkotta az úgynevezett koordinációs rendeleteket. Először a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra vonatkozó 1408/71/EGK rendeletet, valamint a végrehajtására kiadott 574/72/EGK rendeletet, illetve az ezeket 2010. május 1-jétől felváltó, a szociális biztonsági koordinációról szóló 987/2009/EK rendeletet.)