Buktatók megbízási jogviszony utáni járulékfizetésnél – példákkal

Megosztás Tetszik

Egyszerűnek tűnik a megbízási jogviszonyban foglalkoztatottak utáni közteherviselési kötelezettség megállapítása, mégis számos buktató van, ami helytelen járulékfizetéssel vagy egyéb „kellemetlen” következményekkel járhat.

A megbízási jogviszonyban álló személy biztosítási kötelezettségének elbírálása – feltéve, hogy a megbízó helyesen állapította meg a jogviszony tartalmát és tartamát, illetve határozta meg a belőle származó járulékalapot képező jövedelmet – meglehetősen egyszerű feladat, hiszen az említett adatok alapján csak egy osztást (járulékalap/időtartam) kell elvégezni, és megvizsgálni, hogy a kapott hányados havi szinten eléri-e a minimálbér 30 százalékát, vagy naptári napokkal történő számolás esetén annak a harmincad részét.

A viszonylag egyszerű szabály ellenére – különösen a hosszabb idejű vagy keretszerződéssel érintett – megbízások esetében számos buktató lehetséges, ami helytelen járulékfizetéssel vagy egyéb kellemetlen következményekkel járhat.

A megbízási jogviszony jellemzője (különösen, ha nem havi rendszeres megbízásról van szó), hogy a biztosítási kötelezettség elbírálása csak utólag, a kifizetés időpontjában lehetséges. Az egyik évről a másikra áthúzódó jogviszony esetén ez azt is eredményezheti, hogy a minimálbér változásával ugyanazon jogviszonyon belül módosul a biztosítási összeghatár is.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben több példán keresztül mutatjuk be, mire kell különösen ügyelni a járulékfizetési kötelezettség megállapításakor megbízási jogviszony esetén.

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.