A nyugdíjas munkavállalók új tb-szabályainak ellentmondásai

Megosztás Tetszik

Nem vitás, hogy az Mt. szerinti munkaviszonyban álló öregségi nyugdíjas munkavállalók biztosítási és járulékfizetési (illetve a foglalkoztatók szociálishozzájárulásiadó- és szakképzésihozzájárulás-fizetési) kötelezettségének megszüntetése mind a foglalkoztatottak, mind a munkaadók számára kedvező változás. Ugyanakkor – mint minden jogszabály-módosítás esetén – maradtak apróbb „elvarratlan” szálak, illetve felmerülnek kisebb ellentmondások.

Vannak például munkavállalók, akik veszteségként élik meg, hogy biztosítási jogviszony hiányában munkájuk alapján ez évtől nem illeti meg őket a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 22/A §-a szerinti 0,5 százalékos nyugdíjnövelés. Ez összességében azonban nem valós veszteség, hiszen a nyugdíjnövelés révén – a valorizációval nem számolva – csak 20 év alatt térült meg a levont 10 százalékos nyugdíjjárulék, ráadásul idéntől a 4 százalékos természetbeli egészségbiztosítási járulék is a biztosítottnál marad.

Ellenben bizonyos munkavállalói körök (például építőiparban dolgozók) esetében tényleges hátrányt jelenthet a baleseti ellátásra való jogosultság hiánya. Az üzemi balesetet szenvedett nyugdíjas munkavállaló nem jogosult baleseti táppénzre vagy adott esetben baleseti egészségügyi szolgáltatásra. Más jogviszony (egyéni vagy társas vállalkozói, esetleg megbízási) választására pedig nem minden helyzetben adott a lehetőség.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja a többi ellentmondást!

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.

A 2019-es változásokról további cikkeinket itt olvashatja el!