Nők kedvezményes nyugdíjba vonulása: mire elég a szakmai gyakorlat?

Megosztás Tetszik

Az elmúlt időszakban megjelent Gyermekneveléssel töltött évek: mi számít a nyugdíjnál? című írás kapcsán érkezett levelek többsége a nők kedvezményes nyugdíjba vonulási feltételrendszerében alkalmazott úgynevezett jogosultsági idő számítására vonatkoztak – ezek körében felmerült a szakmunkástanuló nyári munkavégzése/gyakorlata időtartamának figyelembevételi lehetősége is. Az ezzel kapcsolatos tudnivalókat és magyarázatokat gyűjtöttük most össze.

Az öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

Fő szabályként: jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő.

Több olvasói levél is kifogásolta, vitatta, hogy a szabályozás egyes, az általános rendelkezések alapján szolgálati időként elismerhető időtartamokat – mint pl. a tanulmányi idő, a munkanélküli ellátás folyósításának, a megállapodás alapján történt nyugdíjjárulék fizetésének időszaka – jogszerző időként  nem vette figyelembe. A legtöbben a tanulmányi időszakok, a szakmunkástanulói jogviszony – de a nappali tagozaton folytatott felsőfokú tanulmányi időnek is – figyelmen kívül hagyását kifogásolták.

A szakmunkástanuló jogviszony – 1995. március 31-éig – önmagában megalapozta a biztosítási kötelezettséget, ezért a szakmunkástanulók 1995. március 31-éig a szakmunkástanulói jogviszonyukra tekintettel biztosítottnak minősültek, függetlenül attól, hogy a tanuló kapott-e ösztöndíjat, vagy szakmunkásbért. A társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség „alapja” az ösztöndíj és a szakmunkásbér volt, ami az ösztöndíj esetében a munkáltató által fizetendő, a nyugdíjjárulékot is magába foglaló fix összegű járulék volt. A szakmunkástanuló bejelentésének kötelezettsége a szakmunkásképző intézetet vagy a szakmai gyakorlatot biztosító gazdálkodó szervezetet terhelte. A járulékfizetési kötelezettség ellenében a szakmunkástanuló a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerzett, de keresőtevékenységet nem folytatott. Az ösztöndíj – ahogy azt elnevezése is jelzi -, de a szakmunkásbér is lényegében arra „ösztönözte” a tanulót, hogy tanulmányi kötelezettségének minél eredményesebben tegyen eleget, nem pedig kereső tevékenységért járó díjazás volt.

A szakmai gyakorlat a képzés része volt, amit tulajdonképpen szintén nem lehet egyértelműen kereső tevékenységgel járó biztosítási jogviszonynak tekinteni, de tény, hogy szakmai gyakorlaton – többnyire szerződött gazdálkodó szervezeteknél – az a szakmunkástanuló vehetett részt, aki az adott tanévet eredményesen zárta, vagyis az elméleti képzést eredményesen elsajátította. Több esetben előfordult, hogy a szakmunkástanuló a szakmai gyakorlatot követően is végzett nyári „diákmunkát”, ami történhetett annál a gazdálkodó szervezetnél, ahol a szakmai gyakorlat folyt, de más munkáltatónál is. A nyári szünidei foglalkoztatásra határozott időre (meghatározott munkára) szóló egyéni munkaszerződés alapján munkaviszony keretében kerülhetett sor. (A munkaviszony alapján a tanulókra a biztosítás a munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó szabályok szerint terjedt ki.)

A vonatkozó rendelkezések szerint a szakmunkásképző iskola tanulójaként a tanulójogviszony a beiratkozás napjától legfeljebb az első vizsgaidőszak utolsó napjáig áll fenn. A vizsgaidőszak utolsó napja az utolsó tanítási napot követő első munkanaptól számított második hónap utolsó napja, azaz általában július 31-e volt. Szolgálati időként a szakmunkásképző iskola tanulójaként eltöltött időt kell számításba venni. A tanulói jogviszony a beiratkozás napjától az első vizsgaidőszak utolsó napjáig állott fenn. A vizsgaidőszak utolsó napja az utolsó tanítási napot követő első munkanaptól számított második hónap utolsó napja, azaz július 31-e. Ha a tanulót a szakmunkásvizsga letétele előtt törölték a tanulói névsorból, szolgálati időt a tanulóviszony megszűnése napjáig kell figyelembe venni.

A fentiekre figyelemmel a nők kedvezményes nyugdíjba vonulásánál jogosultsági időként kizárólag a kvázi munkaviszonynak tekinthető szakmai gyakorlat és a diákmunka – ami már egyértelműen szabályos munkaszerződésen alapul – folytatásának időtartama vehető figyelembe.

Molnár László