Külföldi kiküldetés költségének továbbszámlázása

Megosztás Tetszik

Olvasónk a következőt kérdezte: Cégünk egy nemzetközi vállalatcsoport tagja. A csoporton belül van olyan telephely ahol munkaerőtöbblet, illetve van ahol -hiány lépett fel. Így, hogy senkit ne kelljen elküldeni, EU-n belüli országba küldenénk ki munkavállalókat várhatóan 30 napnál nem hosszabb időtartamra munkavégzésre, A1-es nyomtatvánnyal. Milyen jogszabályok vonatkoznak ennek a költségnek az áthárítására? Horváthné Szabó Beáta adószakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Ha nem számlázzuk ki, akkor a bér, járulék, és a kiküldetés költségei a vállalkozás érdekében felmerült költségnek minősülnek? Munkaerő-kölcsönzésnek minősül, ha ezt a költséget nyereség felszámításával kiszámlázzuk a testvérvállalatnak, vagy számlázható csak a felmerült költség, haszon nélkül? A munkavállalók részére kötelező megadni a fogadó országban érvényes minimálbért, ha az magasabb mint a magyar, vagy lehet ettől eltérő megállapodást kötni?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A kérdés nagyon összetett és a vállalatcsoport közötti szolgáltatási szerződés és a fogadó állam szabályainak ismerete hiányában csak néhány általános összefüggésre hívom fel a figyelmet.

Munkaerő-kölcsönzés esetében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 217. §-ának (1) bekezdése szerint semmis a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött megállapodás, ha:

a) a kölcsönbeadó vagy a kölcsönvevő tulajdonosa – részben vagy egészben – azonos,

b) a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy

c) a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással.

Az szja-törvény alkalmazásában külföldi kiküldetés: a belföldi illetőségű magánszemélynek a jövedelme megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében Magyarország területén kívüli (külföldi) tartózkodása. A kiküldetés feltételeit javaslom társadalombiztosítási szempontból is megvizsgálni, ugyanis nem alkalmazható a magyar jog, így A1 igazolás sem kérhető például akkor, ha a kiküldetés időtartama alatt a magyar foglalkoztató a kiküldött munkavállaló felett nem gyakorolja teljeskörűen a munkáltatói jogkört.

Kiküldetésnél jellemzően a fogadó cég részére a foglalkoztatás érdekében felmerült költségek haszonnal együtt kiszámlázásra kerülnek. A szolgáltatás piaci értékének meghatározása mellett ügyelni kell a transzferár szabályok betartására is. Amennyiben a költségeket nem számlázza ki a társaság, akkor a társasági adóról szóló törvény alapján vizsgálni szükséges, hogy a foglalkoztatás költsége, ráfordítása mennyiben merült fel a vállalkozás tevékenysége vagy a fogadó cég tevékenysége érdekében. Transzferár témakörben számos cikk jelent meg az Adózóna hasábjain, melyet szeretnénk a figyelmébe ajánlani.

A külföldön történő munkavégzéssel összefüggésben figyelemmel kell lenni a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelvben foglaltakra.

A kiküldetési „posting” irányelv előírja többek között a díjazásra – minimális bérszintre – vonatkozó követelményeket, melyet a fogadó tagállam nemzeti joga és/vagy gyakorlata alapján kell meghatározni, ahol a munkavállaló kiküldetésben dolgozik.

Végül szeretném felhívni a figyelmet a magánszemélyek adózására is, gondolok itt arra, ha például a fogadó társaság az adott országban érvényes szabályok szerint gazdasági munkáltatónak minősül, akkor a fogadó országban vizsgálni kell, hogy a magánszemélyeknek keletkezik-e adókötelezettsége, mely itthon a jövedelem mentesítését vonhatja maga után.