Blöffölt az adóhatóság, pert vesztett a Kúriánál

Megosztás Tetszik

Jogtalanul állapított meg az állami adóhatóság egy adózónál társaságiadó-hiányt arra hivatkozva, hogy a bevétele bizonyos része nem a közhasznú tevékenységéhez kötődött, hanem a vállalkozási tevékenysége árbevételéből származott – döntött nemrégiben a Kúria. Azért találta megalapozottnak a felperes társaság által benyújtott felülvizsgálati kérelmet, mert az állami adóhatóság anélkül rótt ki adóhiányt, hogy konkrétumokkal, tényekkel alátámasztotta volna a megállapításait.

Az elsőfokú hatóság a felperesnél 2011. évre általános forgalmi adó (áfa) és társasági adó (tao) adónemekre végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként meghozott határozatával a felperes terhére társasági adó adónemben – adóhiánynak minősülő –adókülönbözetet állapított meg. Ezt a másodfokú adóhatóság is helybenhagyta.

Az adóhatóság döntését a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 1. § (1) bekezdése, a 20. § (1) bekezdés e) pontja, a 29/D § (11) bekezdése, a 6. számú mellékletének E) fejezete, valamint a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (Ksz.tv.) 2. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a 6. § (1a) pontja alapján hozta meg.

Az indokolás szerint az adózó a főtevékenységének megfelelően műszaki-kutatásfejlesztési tevékenységet végzett a vizsgált időszakban, saját alkalmazottak, illetve alvállalkozók igénybevételével, amelynek során a bevétele jelentős részben támogatási szerződés alapján kapott támogatásból, illetőleg a közhasznú tevékenységéhez kapcsolódó belföldi értékesítésből, valamint vállalkozási tevékenység árbevételéből keletkezett.

A tao ellenőrzése során az adóhatóság megállapította, hogy a társaság, mint szolgáltató határozatlan időre szóló közhasznúsági megállapodást kötött, amelyben a szerződő partner a társasági adóról szóló törvény (Tao. tv.) 6. számú mellékletének E) fejezetére hivatkozva „tudományos tevékenység, kutatás”, mint közhasznú tevékenység folyamatos ellátását rendelte meg a felperesnél.

A felperes társaság, mint kedvezményezett támogatási szerződést kötött egy meghatározott projekt elszámolható költségeinek – vissza nem térítendő támogatás formájában történő – finanszírozására. A projekt keretében megvalósítandó egyes részfeladatokat a megrendelő és különböző cégek, mint alvállalkozók bevonásával végezte (végeztette) el, illetőleg vállalkozói (megbízotti) minőségben maga is kutatás-fejlesztési szerződéseket kötött különböző cégekkel egyes konkrét feladatok ellátására.

A perben érintett társaság a megrendelő partnerei részére nyújtott kutatás-fejlesztési szolgáltatásokat a Tao tv. 6. számú mellékletének E) fejezetében szabályozott kedvezményezett tevékenységnek minősítette. Az adózó a közhasznú kutatási tevékenységét konkrét gazdasági társaságok megrendelésére, és a velük megkötött szerződések alapján végezte, árbevétele is az általuk utalt ellenértékből keletkezett.

Az elsőfokú adóhatóság szerint emiatt a nyújtott szolgáltatások nem tartoznak a Tao tv. 6. számú mellékletének E) fejezetében szabályozott kedvezményezett tevékenységi körbe, az adózó a különböző gazdasági társaságok részére nyújtott kutatás-fejlesztési tevékenységet nem a közhasznúsági megállapodás alapján, hanem ezen gazdasági társaságokkal kötött egyedi kutatás-fejlesztési szerződések alapján végezte. Vagyis adóköteles vállalkozási tevékenységet folytatott, így társasági adókülönbözetet állapított meg a vállalkozás terhére. A másodfokú adóhatósági határozat ezt helybenhagyta.

A felperes a bíróságnak benyújtott keresetében az adóhatóság határozatainak megváltoztatását, illetve azok hatályon kívül helyezését, a fizetési kötelezettsége törlését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a szerződések adóhatóság általi értelmezését, a téves minősítésüket és az alkalmazott jogkövetkezmények jogszerűségét.

Kifejtette, hogy a Tao tv. a nem cél szerinti tevékenységből, azaz a vállalkozói tevékenységből származó és minden más, nem cél szerinti tevékenységből befolyt, de közhasznúnak minősülő tevékenység jövedelme utáni adókötelezettségeket, adómentességeket és adókedvezményeket állapítja meg. A Tao tv. 6. sz. mellékletének E) pontja a nem cél szerinti tevékenységből, hanem egyéb közhasznú tevékenységből származó bevétel utáni adómentességet szabályoz.

A nonprofit szervezet ilyen esetben olyan közhasznú tevékenységet végez, amely nem része a cél szerinti tevékenységének, azaz az alapító okiratában felsorolt tevékenységének. Ezen adómentesség azonban csak egy további lehetőség a nonprofit szervezetek működésének támogatására. A nonprofit szervezetek cél szerinti tevékenységéből származó jövedelmének tao adókötelezettség vonzata fel sem merülhet.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította, indokolása szerint az adóhatóság jogszerű határozatot hozott.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 339. paragrafusába ütközik az ítélet, mert az elsőfokú bíróságnak a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül kellett volna helyeznie. Továbbra is fenntartotta azon álláspontját, miszerint a közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak a cél szerinti közhasznú tevékenységből származó bevétele adómentes.

A vállalkozások részére nyújtott tevékenysége is a megbízóval kötött szerződése alapján történt, ezért teljesültek az adómentesség törvényi feltételei. Állította, hogy a vállalkozásoknak nem független, a közhasznú tevékenységén kívüli munkákat végzett, hanem az ítéleti tényállásban is szereplő, a projekt keretében nyújtott szolgáltatásokat, ezért az ebből származó bevételei adómentesek voltak. Az adóhatóság a kedvezményezett tevékenység értelmezését jogszabályi felhatalmazás nélkül leszűkítette.

A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 5. § (1) bekezdése értelmében, ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben – a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel – a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni.

A Ket. 72. § (1) bekezdése szerint a határozatnak – ha jogszabály további követelményt nem állapít meg – tartalmaznia kell a rendelkező részben

– a hatóság döntését,
– a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat,
– azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta.

A Kúria megállapította, hogy az első-, és másodfokú adóhatóság akként alkalmazta a Tao tv. és a Ksz. tv. megjelölt törvényhelyeit, és úgy döntött jogkövetkezményekről, hogy a tényállásából hiányoztak azok az elemek, amelyek nélkül a rendelkezése jogszerűségét nem lehet érdemben elbírálni.

Az adóhatóság nem határozta meg konkrétan a felperes tevékenységét, nem ismertek sem a megállapodások, sem a szerződések tartalma, és az sem, hogy milyen munkát és milyen tartalmú szerződésekkel végeztetett, illetve végzett „a projekt keretében a Miskolci Egyetem és különböző cégek, mint alvállalkozók bevonásával, illetőleg vállalkozói (megbízotti) minőségben maga is” (másodfokú határozat 7. oldal).

Az adóhatóság által kutatás-fejlesztési szolgáltatásnak nevezett felperesi tevékenység konkrét megvalósulása, teljesítésének szerződéses láncolata, hálózata a határozatokból hiányzik, amelyből következően nem állapítható meg, hogy az adóhatóság milyen konkrét tényállásra hivatkozott, és megfelelő jogszabályokat alkalmazott-e, illetve, hogy helyes volt-e a jogértelmezése, illetve annak következményeként jogszerűek-e a jogkövetkezményei (azaz mit, mivel, miért és miként vetett össze).

A felperes alappal vitatta a szerződések adóhatóság általi értelmezését, ugyanis konkrétumok hiányában, a tényállás elemeinek ismerete nélkül a megállapításoknak a ténybeli alapja hiányzik. Teljes körű, a valósággal egyező és bizonyított tényállás nélkül meghozott döntés jogszerűsége nem bírálható el, az adóhatóság eljárási jogszabálysértése az ügy elbírálására kihatott, és a bírósági eljárás folyamán nem volt pótolható. A felülvizsgálati kérelem további kérdései a határozatok konkrét tényállásának hiányában időelőttinek minősültek.

Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet, továbbá az adóhatóság határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.

A megismételt eljárásban az adóhatóságnak a Ket. 72. §-ában foglaltaknak megfelelően kell meghoznia határozatát, a tényállásban a megállapodásokat és szerződéseket a lényeges adattartalmakkal kell rögzítenie, a felperesi tevékenység konkrét megvalósulása, teljesítése szerződéses láncolatának, hálózatának a határozatából megállapíthatónak kell lennie, és erre kell alapítani a jogalkalmazást.

FIGYELEM! Tb-konferencia 2015.01.21-én, gyakorlati kérdésekkel, szakértői válaszokkal!
http://konferencia.hvg.hu/hvg-tb-konferencia.html