Külföldi munkavégzés: buktatók a 183 napos tartózkodás kiszámításakor

Megosztás Tetszik

Rövidtávú külföldi kiküldetéseknél, ismétlődő üzleti utazásoknál gyakran tapasztalható, hogy a munkáltatók/kifizetők annak érdekében, hogy az adóztatáshoz való jog továbbra is Magyarországon maradjon, kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a külföldön történő munkavégzés ne haladja meg a 183 napot, pedig az adóztatás nem mindig ettől függ. Az alábbiakban két olyan adózást érintő témát ismertetünk, melyeknél fontos a külföldön töltött napok nyilvántartása.

Illetőség megállapítása

A magyar szja-törvény szabályai szerint a magyar állampolgár alapvetően magyar illetőséggel bír. Az illetőség azonban a külföldi munkavégzés idején változhat. Ez jellemzően akkor következik be, amikor a magánszemély az adott külföldi államban is belföldi illetőségűnek minősül, és Magyarország rendelkezik az érintett országgal kettős adózás elkerülésére vonatkozó megállapodással (a továbbiakban egyezmény).

A külföldi az illetőség akkor, amikor a magánszemély a külföldi államban állandó lakóhellyel rendelkezik, és/vagy a külföldi államban eltöltött idő eléri a 183 napot.

A külföldi illetőség fennállása önmagában még nem jelenti azt, hogy a magánszemély magyar adóügyi illetőségét "elengedjük". Ez akkor következhet be, ha a magánszemély a külföldi illetőségről a külföldi adóhatóság által kiállított illetőségigazolással rendelkezik, amely alapján vizsgálható, hogy mely egyezményt kell alkalmazni, amely esetleg felülírja a magyar rendelkezéseket. Ha a magánszemély nem egyezményes országban dolgozik, akkor a magyar illetősége a külföldi tartózkodás idején is fennmarad, függetlenül attól, hogy külföldön illetőséggel rendelkezőnek tekintik. Viszont, ha a magánszemély egyezményes országban él, akkor az megállapodás rendelkezései szerint kell eldönteni az illetőséget.

Az egyezmény sorrendiséget állapít meg az illetőség megállapításánál. Eszerint az illetőséget

– az állandó lakóhely,
– a létérdekek központja,
– a szokásos tartózkodási hely vagy
– az állampolgárság

alapján kell eldönteni.

Ezek közül a 183 nap tekintetében a szokásos tartózkodási hely vizsgálatát érdemes kiemelni, amit akkor kell megvizsgálni, amikor az állandó lakóhely és a létérdekek központja alapján az illetőséget nem lehet meghatározni. Olyan esetben, amikor mindkét országban van állandó lakóhely, és a házastárs, család, barát a külföldön dolgozó személlyel együtt utazik, azaz mindkét országban váltakozva tartózkodnak, esetleg mindkét országban van gazdasági kapcsolat is, akkor a szokásos tartózkodási hely lesz a döntő. Ez azt az országot jelenti, amelyben a magánszemély legalább 183 napot tartózkodik az adóévben.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, mely napok számítanak bele a 183 napba, a jövedelemadóztatás helyének meghatározásakor milyen szempontokat kell figyelembe venni, amikor még az sem mindegy, melyik 12 hónapról van szó!