Katából a számviteli törvény hatálya alá – mi kerülhet a nyitómérlegbe? 3. rész

Megosztás Tetszik

A katatörvény hatálya alól kikerülő társas vállalkozások – akár a társasági adó, akár a kisvállalati adó hatálya alatt adóznak a továbbiakban –, át-, illetve visszakerülnek a számviteli törvény hatálya alá, ami kettős könyvvitel vezetését és beszámoló készítését, első lépésében pedig a nyitómérlegük kötelező összeállítását jelenti. Cikkem előző részeiben a nyitómérleg eszközoldalát vizsgáltuk, most rátérünk a forrásoldalra.

Amit a forrásoldalról tudni kell:

• Céltartalék: a számviteli törvény (Szt.) hatálya alá át-, illetve visszatérés napjára vonatkozóan fennálló – az Szt. 41. §-a (1) bekezdése szerinti – várható kötelezettségre képzendő céltartalék számított összegét kell feltüntetni a nyitómérlegben. A számviteli törvény hivatkozott pontja alapján e körbe tartoznak

= a jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettségek,

= a függő kötelezettségek,

= a biztos (jövőbeni) kötelezettségek,

= a korengedményes nyugdíj, illetve a helyébe lépő korhatár előtti ellátás, a végkielégítés miatti fizetési kötelezettségek,

= a környezetvédelmi kötelezettségek, valamint

= a megkötött szerződésből vagy annak elszámolási egységéből várható veszteségek.

A vállalkozók tisztában vannak ugyan azzal, milyen fizetési kötelezettségekre kell felkészülniük, a szükséges forrásokat előteremteniük, de azt jellemzően nem tudják, hogy ezt a könyvvitelben céltartaléknak hívják, és ez milyen számviteli feladatokat hoz.

Ezért azoknak a könyvelőknek, akik a kata hatálya alól kikerülő vállalkozással kötnek szerződést – gondolva a könyvelői felelősségre is – célszerű a nyitómérleg összeállítását megelőzően a céltartalék kérdésére felhívniuk ügyfelük figyelmét, egyben nyilatkozatot is kérni tőlük arról, hogy a fentebb felsorolt jogcímeken a jövőben felmerülhet-e kötelezettségük, illetve van-e folyamatban a társasággal szemben vagy általa indított peres eljárás. (Gyakorlatias könyvelők készíthetnek erre egy formanyomtatványt is.)

• Saját tőke: meghatározása különbözeti alapon történik. Ez ismerős lehet a gyakorlott könyvelőknek abból az időszakból, amikor a betéti és a közkereseti társaságok az egyszeres könyvvitel hatálya alól kötelezően áttértek a kettős könyvvitelre, és a cég tőketartalékát kellett meghatározniuk a naplófőkönyvi adatokra alapozva. Az eljárás logikája ezen túlmenően az IFRS-ek szerint könyvelőknek sem idegen.

A nyitómérlegben szereplő eszközök összértékéből tehát le kell vonni a nyitómérlegbe felvett kötelezettségek és céltartalék összegét, és az így kapott eredmény a társaság saját tőkéjének összege.

Ez azonban még csak egy adathalmaz, könnyű belátni, hogy további bontásra van szükség ahhoz, hogy a saját tőkét képező tőkeelemek értékét meghatározhassuk.

Ennek során a számviteli törvény rendelkezései mellett, a katatörvény vonatkozó szabályaira is figyelnünk kell.

A jegyzett tőkével van a legkönnyebb dolgunk, az a társasági szerződésben szereplő jegyzett tőke összegét jelenti a nyitómérlegben is. Tőketartalék csak akkor lehet része a saját tőkének, ha a társasági szerződés szerint a vállalkozás ázsiós alapítással jött létre, vagy a korábbi években ily módon emelték a jegyzett tőkéjüket.

(Ázsiós tőkeemelés esetén a tulajdonos vagy tulajdonosok által teljesített vagyoni hozzájárulás egyik része a jegyzett tőkébe, a másik (általában a jelentősebb) része pedig tőketartalékba kerül, melynek célja, hogy a jegyzett tőke aránya kevésbé növekedjen.

A jegyzett tőke emelése emeli ugyan a saját tőkét, de emeli értelemszerűen a jegyzett tőkét is, amiből következően emelkedik a jegyzett tőke felében megállapított határ is, amit a saját tőkének el kellene érnie. Az ázsiós tőkeemeléssel ez a probléma megoldható: a tőkeemelés nem emeli a teljes jegyzett tőkét és ezzel együtt a jegyzett tőke felében megállapított határt. További előnye ennek, hogy a magánszemély tulajdonosok adófizetési kötelezettsége nem a hozzájárulás teljesítésekor, hanem az üzletrész névérték feletti értékesítésekor, illetve a tőkeleszállításkor kivont jövedelem szerzésének időpontjában keletkezik.  Az Szt. 36. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében azonban a tőketartalékba csak úgy lehet pénzeszközt elhelyezni, ha egyidejűleg a jegyzett tőke emelésére is sor kerül.)

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyben részletezzük az eredménytartalékkal és az értékelési tartalékkal kapcsolatos tudnivalókat!