Kriptovaluták év végi értékelése

Megosztás Tetszik

Olvasónk a kriptovaluták év végi értékelésével kapcsolatban fordult az Adózóna oldalához, kérdéseit Hunyadné Szűts Veronika adószakértő válaszolta meg.

A kérdés részletesen így szól: kérdésünk kriptovaluták év végi értékelésével kapcsolatos. A társaságnak kriptoszámlái vannak, melyekre egy év végi kimutatást kapunk a szolgáltatótól, amely a könyvekkel megegyezik. A könyvvezetés pénzneme forint. Úgy tudjuk, a kriptovalutákat vásárolt követelésként kell kimutatni, amit a mérlegfordulónapon értékelni kell. A könyv szerinti értéket össze kell hasonlítani a mérlegfordulónapi piaci értékkel, és amennyiben ez kevesebb, a különbözetet értékvesztésként kell elszámolni. Év végén mindig a kriptovaluta árfolyamát kell használni az értékeléshez, nem pedig az annak vételére felhasznált valutát. Mi így jártunk el, ahol negatív volt a különbözet, leértékeltük. Ott, ahol több az év végi árfolyamon számított érték, nem tudunk felértékelni. A probléma az, hogy több esetben forintban több milliós követel egyenleg jelentkezik, amelyet nem tudunk árfolyamnyereségként elkönyvelni, tehát szükségszerűen kötelezettségünk keletkezik. A társaság jellemzően átvezetéseket, szállító kiegyenlítéseket valósít meg így. A BTC árfolyama a 2021. évben folyamatosan nőtt, tehát a folyamatos BTC csökkenések egyre nagyobb forintértékű csökkenést generáltak, amelyek többmilliós követel egyenleget okoztak forintban pozitív BTC érték mellett. Az év végi árfolyamok felértékelést indokolnának, de mivel itt kriptovalutáról van szó, ez nem lehetséges, tehát 2021. év végén marad a többmilliós követel egyenleg. Ezt a beszámolóban kötelezettségként mutatnánk ki. Helyesen gondoljuk?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Ha jól sejtem, a felhasználást nem biztos, hogy jól könyvelik.

A kriptovaluta nem tekinthető hagyományos értelemben vett fizetőeszköznek, attól van értéke, hogy a piaci szereplők közül egyesek elfogadják fizetőeszközként. A kriptovaluta a hatályos jogi szabályozás alapján nem tekinthető értékpapírnak sem, mivel nem rendelkezik azokkal a jogszabályban meghatározott kellékekkel, amelyek az értékpapír kötelező elemei. A kriptovaluta tehát olyan fizetési ígéretet testesít meg, amelyet követelésként lehet csak kimutatni. A kriptovalutát a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 29. § (8) bekezdése alapján a forgóeszközökön belül mint vásárolt követelést az egyéb követelések között kell feltüntetni. (Most nem beszélek a bányászott kriptovalutáról, amelyet az uniós szabályozásban a készletek között javasolnak kimutatni.)

A követelés összege megegyezik azzal az összeggel, amennyit a kriptovalutáért fizettünk, vagy amilyen értéken azt beszámítottuk, tehát ha terméket értékesítettünk, és azt kriptopénzben fizették meg, akkor azon az értéken tartjuk a nyilván, amilyen forint értékű volt az a termék, amelyet kifizettek vele. Ez az ügylet önmagában nem keletkeztet nyereséget/veszteséget, még akkor sem, ha a kriptoeszköz beszámítása az aktuális piaci árfolyamtól eltérő összegben történt.

A követelésünket mérlegfordulókor értékelni is kell, és amennyiben ez indokolt, akkor arra értékvesztést kell elszámolni, ha az értékcsökkenés tartós és az összege jelentős (Szt. 65. §). Ugyanakkor, ha mindez ellentétes irányú (tehát nyereség) akkor nem kell, illetve nem lehet semmit tennünk, az eredményünk ilyenkor nem növekedhet.

Abban az esetben, ha a kriptovalutát pénzre váltjuk, úgy jellemzően árfolyamnyereségünk vagy veszteségünk keletkezik, melyet vagy a pénzügyi műveletek egyéb bevétele [Szt. 84. § (7) bekezdés n) pontja alapján] vagy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként [Szt. 85. § (3) bekezdés n) pontja alapján] számolunk el.

Abban az esetben is keletkezik realizált árfolyam-különbözet, ha a kriptopénzünket felhasználjuk, hiszen, ha 100 000 forintért jutottunk hozzá kriptopénzhez, majd ebből egy 110 000 forintos terméket vásárolunk, úgy 10 000 forint pénzügyi műveletek egyéb bevétele realizálódott nálunk az ügylet teljesülésének a napján.