A telefonszámla elszámolása, könyvelése

Kedves Hozzászóló!

Az Áfa-tv. 124.§.(3) bekezdése szerinti, az előzetesen felszámított adó levonását érintő korlátozás – 30% nem vonható le-,ez alól az adóalany a szolgáltatás adóköteles tevékenység érdekében történő igénybevétele esetén sem mentesül, ez a telefonszolgáltatásokat érintően az ún. főszabály.
A jogalkotó a hivatkozott jogszabályi helyen úgy fogalmaz, hogy a levonási tilalom az adótörvény 120-121.§-aitól függetlenül érvényes.
E két paragrafus – nem csupán a telefonszolgáltatásokra, hanem minden más, ügyletre vonatkozóan – kimondja, hogy az adóalanyok csak akkor és abban a mértékben élhetnek adólevonási jogukkal, ha a terméket, szolgáltatást adóköteles tevékenységükhöz szerezték be, vették igénybe, és a levonás csak ezen adóköteles tevékenység arányában megengedett.
Ez minden esetben alapszabály, akár nyersanyagot vásárolt, akár karbantartást végeztetett, akár béren kívüli juttatásként téli sapkát adott a dolgozóinak, akár- mint a kérdéses esetben – telefonszolgáltatást vett igénybe az adóalany vállalkozás.
Ez utóbbit azonban a jogalkotó további „szankciókkal” terhelte, azaz a 30%-os levonási tilalmat nem a vállalkozási célon kívüli igénybevétel, esetleg adómentes tevékenységhez felmerülő arány ténye - azaz a 120-121.§-ok szerinti okokból- , vagy vélelme miatt, hanem minden egyéb körülménytől függetlenül írja elő az Áfa-tv..

Kivételt jelent az, ha közvetített szolgáltatásként – azaz tételes kimutatás alapján, nem átalányban megállapítva- legalább a szolgáltatás 30%-át továbbszámlázza az adóalany. Ekkor a levonási tilalom alól mentesül a vállalkozás. Fontos, hogy ezzel összefüggésben sem az Áfa-tv., sem az ott hivatkozott KSH besorolási számok (SZJ) nem tesznek különbséget az előfizetési díj és a tényleges használat díja között, mindössze a szolgáltatás ellenértékéről rendelkezik az adótörvény. Ebből következően a levonási tilalom alóli mentességhez az előfizetési díjat is magában foglaló ellenértékre vetítve kell teljesülnie a továbbszámlázott összeg 30%-os arányának.

Fentiekből következően, ha a vállalkozás kimutatása szerint a telefonszolgáltatás magáncélú igénybevétele egyáltalán nem merül fel, akkor is érvényes a 30%-os szabály (kivéve a közvetített szolgáltatásként történő, ennek megfelelő arányú továbbszámlázást). Ugyanez a helyzet, ha történik továbbszámlázás – ekkor lényegében a vállalkozói tevékenység érdekében merült fel a költség, hiszen ebből, a továbbszámlázással, bevétele származott, azaz a szolgáltatás üzletszerű lesz -, de annak aránya elmarad a 30%-tól, akkor is, ha a továbbszámlázott összeget tételes kimutatás támasztja alá (azaz a közvetített szolgáltatás feltételinek megfelel.

A magánszemélyre át nem hárított magáncélú használat esetében - a kifizető a juttatás bruttó (áfás) értékére megfizeti a közterheket -, és mint a vállalkozási tevékenységen kívüli okokból felmerült kiadás áfáját, kivonja a szóban forgó telefonszámla adójából. Az így kapott különbözet 70%-a lesz levonható.

Abban az esetben, ha a vállalkozás az Szja-tv. szerint vélelmezett hányadot megfizetteti az érintett magánszemélyekkel, akkor már üzleti célt szolgáló szolgáltatási értékről beszélünk, hiszen a vállalkozásnak bevételre tett szert az áthárításával, akkor is, ha ez nem eredményez nyereséget. Amennyiben a vállalkozásnak nincs adólevonásra nem jogosító (adómentes) tevékenysége, akkor a számla egészére érvényes a 30-70%-os arány. (Marad a levonási tilalom, mert nem történt meg a szolgáltatás legalább 30%-os mértékű, közvetített szolgáltatásnak megfelelő- tehát nem átalányban megállapított- továbbszámlázása.)

Az, hogy a vállalkozásnál egyáltalán nem merült fel a telefonszolgáltatás magáncélú igénybevétele – azaz a tiltó szabály nélkül, az Áfa-tv. 120-121.§-a alapján az adó egésze levonható lenne, ha nincs adómentes tevékenységük- csak tételes kimutatás igazolhatja hitelt érdemlően.

A 30-70%-os szabály azonban – az Áfa-tv. 124.§-ában előírtak miatt - ekkor is érvényesül.
Az Szja-tv. – természetesen – nem állapíthat meg az Áfa-törvényt érintő szabályokat.

Ugyanakkor tételes kimutatás hiányában sem a magáncélú használat aránya, sem annak hiánya nem támasztható alá minden kétséget kizáróan.
Továbbá az Szja-tv. szabályai szerint egyes meghatározott juttatásnak minősülő juttatások – az Áfa-tv. szempontjából – nem a vállalkozás adóköteles tevékenysége érdekében merültek fel, az áfa nem vonható le (nem a 124.§., hanem a 120-121.§-ban előírtak miatt).
A fennmaradó számlaérték lehet „céges”, amelyre főszabályként a már többször hivatkozott 124.§, illetve az itt megfogalmazott szabály (30-70%) az irányadó.

Tételes kimutatás hiányában a szolgáltatás egészének üzleti célúvá minősítése (és a számla egészére vetítve a 30-70%-os arányt) tehát adókockázatot jelent. Akkor is, ha a kkv. szektorban ez jellemzően nem jelentős tétel, és – az általános vélekedéssel ellentétben az adóhatóság sem a telefonszámlákra „utazik”.

Üdvözlettel: Sinka Júlia