Ezt kell tudni a tárgyi eszközökről I. rész – számviteli szabályok példákkal

Megosztás Tetszik

A tárgyi eszközök az egyik legnagyobb értéket képviselik egy-egy vállalkozás vagyonában, ezért fontos tisztában lenni azok számviteli és adójogi helyzetével. Cikksorozatunk a tárgyi eszközöket járja körbe a számvitel, az áfa, a társasági adó és egyéb adók vonatkozásában. Az első részben a főbb számviteli szabályokat ismertetjük példákon keresztül. Többek között szó lesz a tárgyi eszközök fogalmáról, beszerzéséről, bizonylatolásáról és értékcsökkenéséről, értékvesztéséről.

Fogalmi vizsgálat

A tárgyi eszköz fogalmának tisztázása során a számviteli törvény 26. § meghatározása az irányadó, mely alapján a tárgyi eszközök között a mérlegben azokat a rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett anyagi eszközöket (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés, ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok, tenyészállatok) kell kimutatni, amelyek tartósan – közvetlenül vagy közvetett módon – szolgálják a vállalkozó tevékenységét.

E fogalomrendszert használja egyébként a tao-törvény is. Hasonló tartalommal az áfatörvény is saját definíciót használ a tárgyi eszközök meghatározására vonatkozóan a 259. § 21. pontjában, mely alapján tárgyi eszköz az áfa vonatkozásban az ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot feltételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását.

Tehát lényeges elem a fogalomhasználatban két kifejezés:

• rendeltetésszerűen használatba vett és

• legalább egy évig szolgálja a tevékenységet.

A tárgyi eszközök között azok az eszközök, melyek nem szolgálják tartósan (legalább 1 évig) a vállalkozás érdekeit, eszközként nem mutathatók ki. Erre tipikus példa az ingatlankereskedés, gépjárműkereskedés esete. Noha nagy értékű eszközökről beszélünk, de ezek forgatási célból vannak a vállalkozás tulajdonában, így nem minősülnek tárgyi eszköznek.

Speciális eset az átsorolási lehetőség. Erre példa az, ha a cég vásárol több ingatlant továbbértékesítési céllal, azonban úgy határoz, hogy a vásárolt ingatlanok közül egyet irodaként fog használni átmenetileg. Ebben az esetben ezen egy ingatlan tárgyi eszköznek minősül, míg a többi készletnek. Ha azonban az átmenetileg használt ingatlant is értékesíteni kívánja, tehát az eredeti célt (továbbértékesítés) szolgálja, akkor a tárgyi eszközök közül ezt át kell minősíteni a készletek közé a számviteli törvény 28. § (3) d) pontja alapján.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja a tárgyi eszköz megszerzésére, bizonylatára, értékcsökkenésére és értékelésére irányadó főbb szabályokat!