Jogosulatlan áfa-visszaigénylés: ilyen számviteli és adózási következményekkel kell számolni

Megosztás Tetszik

Olvasónk társaságánál a NAV ellenőrzése jogosulatlan áfa-visszaigénylést állapított meg korábbi, lezárt évre vonatkozóan, így ő ezzel kapcsolatban tett fel szakértőnknek adózási és számviteli kérdéseket egyaránt. Antretter Erzsébet a Niveus Consulting Group Kft. igazgatója válaszolt.

A kérdés részletesen így hangzik: 2019. IV. negyedévre vonatkozó áfaellenőrzés során megállapította a NAV, hogy a bevallási időszakban jogosulatlan áfa-visszaigénylés történt, ennek az ellenőrzésnek a határozata (észrevétel és fellebbezés után) 2022-ben jogerőre emelkedett. 2021-ben az adófolyószámlán elő is írták az összeget mint áfakötelezettséget, ezzel csökkentve a NAV áfafolyószámlán lévő követelésünket.

Kérdések:
1. Melyik évben kell könyvelni a jogtalanul levont áfát?
2. A jogtalanul levont áfát ráfordításként könyvelhetem-e?
3. A kapcsolódó számlák elszámolhatók a társasági adóban költségként, vagy azokkal adóalapot kell utólag módosítani?
4. Hogyan és mihez viszonyítva állapítom meg, hogy a jogosulatlan áfa összege jelentős hibának minősül-e? Saját tőkéhez és az eredményhez viszonyítom a hiba hatását? A feltárt hiba és a hibahatások együttes abszolút értékét kell nézni, hogy egy hiba jelentős vagy sem?
5. Ha jelentős összegű a hiba, akkor melyik év mérlegét kell korrigálni és hogyan?
6. Ha nem jelentős összegű a feltárt hiba, akkor könyvelhetem 2022-ben?
7. Az adókban (társasági adó, iparűzési adó) bekövetkezett változásokat melyik évben kell könyvelni, kell-e önellenőrizni a korábban beadott (2019. évi) bevallásokat?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A feltett kérdéseivel kapcsolatban véleményem a következő.

1. Melyik évben kell könyvelni a jogtalanul levont áfát?

Ez a 4. és az 5. kérdésre adott válaszok elbírálásától függ.

2. A jogtalanul levont áfát ráfordításként könyvelhetem-e?

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (számviteli törvény) 81. § (2) b) pontja alapján a jogosulatlanul levont áfát, bírságtételeket egyéb ráfordításként kell szerepeltetni.

3. A kapcsolódó számlák elszámolhatók a társasági adóban költségként, vagy azokkal adóalapot kell utólag módosítani?

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (tao-törvény) 8. § (1) d) pont alapján az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra.

A tao-törvény 3. számú melléklet B/4. pont alapján a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költség, ráfordítás az előzetesen felszámított, de az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) szerint le nem vonható általános forgalmi adó, feltéve, hogy a vállalkozás érdekében felmerült költséghez, ráfordításhoz kapcsolódik.

Tehát amennyiben a költségek a vállalkozás érdekében felmerültnek tekintendőek, úgy nem keletkezik adóalap-emelési kötelezettség.

4. Hogyan és mihez viszonyítva állapítom meg, hogy a jogosulatlan áfa összege jelentős hibának minősül? Saját tőkéhez és az eredményhez viszonyítom a hiba hatását? A feltárt hiba és a hibahatások együttes abszolút értékét kell nézni, hogy egy hiba jelentős vagy sem?

A számviteli törvény 3. § (3) 3. pont alapján jelentős összegű a hiba, ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások – eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő – (előjeltől független) abszolút értékének együttes összege meghaladja a számviteli politikában meghatározott értékhatárt. Minden esetben jelentős összegű a hiba, ha a hiba feltárásának évében az ellenőrzések során – ugyanazon évet érintően – megállapított hibák, hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő, (előjeltől független) abszolút értékének együttes összege meghaladja az ellenőrzött üzleti év mérlegfőösszegének 2 százalékát, illetve ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka nem haladja meg az 1 millió forintot, akkor az 1 millió forintot.

Tehát alapesetben az áfamegállapítás saját tőkét növelő-csökkentő, (előjeltől független) abszolút értékének együttes összegét kell figyelembe venni. Amennyiben ez meghaladja az ellenőrzött üzleti év (jelen esetben 2019) mérlegfőösszegének 2 százalékát / minimum 1 millió forintot, úgy a hiba jelentősnek minősül.

5. Ha jelentős összegű a hiba, akkor melyik év mérlegét kell korrigálni és hogyan?

Amennyiben a hiba jelentősnek minősül, úgy 3 oszlopos beszámolókészítés válik szükségessé [számviteli törvény 19. § (3) és 70. § (1) alapján] illetve a kiegészítő mellékletben be kell mutatni az ellenőrzés során feltárt jelentős összegű hibák eredményre, az eszközök és a források állományára gyakorolt – a mérlegben, az eredménykimutatásban a megfelelő tételeknél összevontan szereplő – hatását, évenkénti megbontásban [számviteli törvény 88. § (5) bekezdése]. A számviteli törvény 37. § (5) bekezdés alapján pedig az ellenőrzés során a mérlegkészítés időpontjáig megállapított – az előző üzleti év(ek)re vonatkozó – jelentős összegű hibák elkülönítetten kimutatott eredményre gyakorolt hatásának összegét (adózott eredményét) az eredménytartalékot növelő-csökkentő tételként a hiba megállapításának üzleti évében kell elszámolni.

A 3 oszlopos beszámoló azt jelenti, hogy az előző évekre vonatkozó módosításokat a mérleg és az eredménykimutatás minden tételénél az előző év adatai mellett, külön oszlopban, úgynevezett „középső oszlopban” kell bemutatni. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy az előző üzleti évet érintő gazdasági eseményeket a tárgyévben kell a könyvelésben rögzíteni, úgy, hogy azok a későbbiekben megkülönböztethetőek legyenek a tárgyévi adatoktól. 3 oszlopos beszámoló esetén a középső oszlopban szereplő előző évet/éveket érintő hibák és hibahatások összegét

• a mérleg oldalon a tárgyévi oszlopban szereplő adatok tartalmazzák, amennyiben azok jelenléte a beszámolóban tárgyévben is indokolt; míg
• az eredménykimutatás oldalon, a tárgyévi oszlopban szereplő adatok nem tartalmazzák.

Jelentős összegű hiba esetén tehát a tárgyévi eredmény nem tartalmazza az előző éveket érintő hibákat.

Amennyiben a hiba jelentős, akkor a hibát és társaságiadó-hatását 2019-re kell feltüntetni oly módon, hogy a közbenső oszlopban kell szerepeltetni ezeknek a hatásait. Az előző évi hibás közzétett beszámoló adatai szerepelnek az egyik oszlopban (2020), a középső oszlop tartalmazza a 2019-es hibahatásokat és a 2021-es a helyes értékeket egy másik oszlopban. Könyveléstechnikailag nyilván az eredménytartalékban csapódnak le, illetve az eszközök és kötelezettségek értékében. 2019-re visszakönyvelni nem lehetséges.

A középső oszlop adózott eredményét, a tárgyévi adatokat tartalmazó oszlop eredménytartalék kategóriája fogja tartalmazni, az előző üzleti év adózott eredményével és eredménytartalékával együtt. A 3 oszlopos mérleg és eredménykimutatás összeállítása során fontos ellenőrzési pont lehet, hogy eredménykimutatás oldalon a középső oszlop és a tárgyévi oszlop adatainak összege megegyezik a tárgyévi főkönyvi kivonat mérleg tételeivel.

6. Ha nem jelentős összegű a feltárt hiba, akkor könyvelhetem 2022-ben?

A számviteli törvény 71. § (3) bekezdés alapján az ellenőrzés által megállapított nem jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását az eredménykimutatás megfelelő tárgyévi adatai tartalmazzák.

Vagyis ebben az esetben a 2022. évre kell egyéb ráfordításként elszámolni a le nem vonható általános forgalmi adót.

7. Az adókban (társasági adó, iparűzési adó) bekövetkezett változásokat melyik évben kell könyvelni, kell-e önellenőrizni a korábban beadott (2019. évi) bevallásokat?

A könyvelésre a választ az 5. és a 6. pontok adják meg.

Nem jelentős összegű hiba esetén az adózó – a feltárás adóévében – az adóellenőrzés során megállapított, költségként, ráfordításként vagy bevétel csökkentéseként elszámolt összeggel növeli [tao-törvény 8. § (1) bekezdés p) pontja] az adózás előtti eredményét. A tao-törvény 8. § (8) bekezdése rögzíti továbbá azt a lehetőséget, hogy az (1) bekezdés p) pontjának az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezését az adózónak nem kell alkalmaznia, ha a nem jelentős összegű hibát a feltárás napját magában foglaló adóévről szóló adóbevallásában veszi figyelembe, feltéve, hogy a nem jelentős összegű hibával érintett adóévi adóalapja (2019) meghaladja a nem jelentős összegű hiba összegét. A tao-törvény 8. § (8) bekezdésének alkalmazása esetén az adózónak nem kell megnövelnie az adóalapot a tao-törvény 8. § (1) bekezdés p) pontja szerint, s mellette a korábbi adóév adókötelezettségét sem kell önellenőriznie.

A helyi adókról szóló 1990. évi C törvény (Htv.) 41. § (9) bekezdés alapján ha a számviteli törvény szerinti – jelentős vagy nem jelentős összegű – hiba miatt a hibával érintett adóév adóalapját, adóösszegét az adóhatóság ellenőrzés keretében vagy a vállalkozó az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény  (Art.) szerinti önellenőrzés útján módosítja, akkor annak az adóévnek az adóalapját, amelyben a hibát feltárták, e módosításra figyelemmel kell megállapítani. Az indoklás szerint a feltételes módú megfogalmazása továbbra is lehetővé teszi, hogy az adózó döntése szerint a feltárt hiba hatását a feltárás adóévéről szóló adómegállapítás során vegye figyelembe, azaz ne térjen el a főkönyvi könyvelésben szereplő adóalapelemek összegétől. Ebben az esetben nincs szükség továbbra sem önellenőrzésre. Tehát az iparűzési adó esetén mind jelentős, mind nem jelentős összegű hibánál az adózó lehetősége, hogy él-e az önellenőrzéssel vagy a 2022. évi adóalap számításakor végzi el a korrekciót.