Céltartalék: mire és mennyit képezzünk? Példával

Megosztás Tetszik

Közeleg az év vége, így már most érdemes megvizsgálni, volt-e a cégnek olyan ügylete, amellyel kapcsolatban céltartalékot kell vagy lehetséges képeznie. Fontos kérdés, hogy milyen összegben határozza meg ennek összegét.

Az óvatosság számviteli alapelvéből következik, hogy a tárgyévi eredmény meghatározása során a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatokat és a feltételezhetően bekövetkező veszteséget akkor is, ha ezek az információk az üzleti év mérlegfordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között váltak ismertté.

Fontos, hogy a céltartalékképzést nem lehet elhalasztani a következő évre vagy évekre azért, mert a tárgyévben „nem tenne jót” az adózás előtti eredménynek. E kötelezettség ugyanis független az adott év eredményétől, így a céltartalékot akkor is meg kell képezni, ha az adott üzleti év eredménye veszteséges, vagy éppen e tétellel válik azzá. Kivételt jelent, azaz mentesülhet a társaság a várható kötelezettségeket érintően a céltartalékképzés alól, ha az a szükséges fedezetet más módon biztosította.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (számviteli törvény) a céltartalékképzés kötelező esetköreinek meghatározásán túlmenően, arra is lehetőséget ad, hogy a vállalkozó saját döntése alapján is céltartalékot képezzen. Eszerint, az adózás előtti eredmény terhére – a valós eredmény megállapítása érdekében a szükséges mértékben – céltartalék képezhető az olyan várható, jelentős és időszakonként ismétlődő jövőbeni költségekre (különösen a fenntartási, az átszervezési költségekre, a környezetvédelemmel kapcsolatos költségekre), amelyekről a mérlegfordulónapon feltételezhető vagy bizonyos, hogy a jövőben felmerülnek, de összegük vagy felmerülésük időpontja még bizonytalan és nem sorolhatók a passzív időbeli elhatárolások közé. A szokásos üzleti tevékenység rendszeresen és folyamatosan felmerülő költségeire azonban nem képezhető céltartalék.

A számviteli törvény szerint tehát céltartalékot olyan kötelmekre kell képezni, amelyek valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan.

A törvényi meghatározásból kiindulva, először azt kell eldöntenünk, hogy egyáltalán, milyen információkra van szükségünk ahhoz, hogy a céltartalékképzés tényéről és mértékéről döntést hozhassunk:

• a céltartalékképzésnek valamely gazdasági eseményhez kell kapcsolódnia, amely
• lezárult vagy elkezdődött a tárgyévben, és
• emiatt a vállalkozót a jövőben valamilyen fizetési kötelezettség terheli majd.

Ha az adott fizetési kötelezettségnek az összege és az esedékessége ismert lenne, akkor azt a várható kötelezettségek helyett, a tényleges kötelezettségek között kellene könyvelnie a cégnek. Ez utóbbi esetben a céltartalékképzési kötelezettség fel sem merülne, hiszen ez a jogintézmény pontosan arra szolgál, hogy az üzleti év végén, az eszközök és források értékelésének keretében az összegében vagy esedékességében – esetleg mindkettőben – bizonytalan kötelezettségre a társaság felkészüljön, vagyis előre „félretegye” a kötelezettség rendezéséhez várhatóan szükséges összeget.

Az is előfordulhat, hogy a szóban forgó kötelezettség ténylegesen fel sem merül, például azért, mert egy peres ügyben a vállalkozót az előzetes várakozásokkal szemben, mégsem marasztalják el, és ezért nem keletkezik fizetési kötelezettsége sem az esettel kapcsolatban. Viszont a tényében bizonytalan (bár nagyon valószínű) kötelezettségekre is céltartalékot kell képezni.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja példán is szemléltetve, hogy a várható kötelezettségekre az óvatosság elve mentén hogyan becsüljük meg a céltartalék összegét, illetve milyen segítséget kaphatunk ennek megítélésében!