Szerződés elszámolási egysége: mikor alkalmazzuk, mikor nem? Példákkal

Megosztás Tetszik

A közelmúlt egyik legjelentősebb számviteli törvényi változását jelenti a projektelszámolás kérdésköre. Az új szabályok alkalmazása egyben új szemléletmódot is igényel, így gyakran „feladja a leckét” még a gyakorlott könyvelőknek is.

Igaz, már a 2020-ban kötött szerződéseket érintően is kötelező volt az új szabályozás alkalmazása a számviteli törvény (2000. évi C. törvény) hatálya alá tartozók számára, de több mint egy év elteltével is sok a bizonytalanság e téren.

A probléma gyökere az, hogy a számviteli törvénybe az IFRS szabályrendszerére emlékeztető megoldás épült be az új előírásokkal. Kétségtelen, hogy az Európai Unió tagállamaként amúgy is ebbe az irányba tart a hazai szabályozás, számos megoldást vett már át korábban is a számviteli törvény a nemzetközi számviteli standardok köréből.

Ugyanakkor a projektelszámolással kapcsolatos törvényi szöveg értelmezése önmagában sem könnyű, annak eldöntése pedig, hogy egy szerződés az új szabály hatálya alá tartozik vagy sem, még inkább kihívást jelent a gyakorló számvitelesek számára.

Ezért az év utolsó harmadához közeledve, azoknak a vállalkozóknak (és könyvelőiknek) is érdemes átgondolniuk a projektelszámolás számviteli szabályait, akik úgy gondolják, hogy rájuk azok nem vonatkoznak, mert kiderülhet, hogy mégis. (Persze fény derülhet ennek ellenkezőjére is.)

A jogalkotó célja a számviteli törvény említett módosításával olyan szabályrendszer kidolgozása volt, amely megoldást ad arra a kérdése, hogy a megbízható és valós összkép iránti követelményt is szem előtt tartva, a folyamatosan (akár több éven keresztül) felmerülő költségekhez miként lehet árbevételt elszámolni olyan esetekben, amikor a kibocsátott teljesítmények mérése gondot okoz.

A 2021-ben már nem is olyan új szabály lehetővé teszi a teljesítési fok arányában történő árbevétel-elszámolást azzal, hogy az összemérés elvének alkalmazásával az adott teljesítési fokhoz kapcsolódóan felmerült költségeket, ráfordításokat is el kell számolni.

Ezzel összefüggésben, a számviteli törvény 2020. január 1-jétől új fogalommal bővült, ez a szerződés elszámolási egysége, amelyhez a törvény alkalmazni rendeli a projektelszámolás szabályait.

A szerződésben foglaltak akkor felelnek meg a számviteli törvény szerinti elszámolási egység feltételeinek, ha a vevő jelentős befolyást gyakorolhat a partner teljesítésére, meghatározhatja az adott termék vagy szolgáltatás jellemzőjét.

Ezzel szemben, nem alkalmazhatóak a projektelszámolás szabályai például akkor, ha a megrendelő egy épület kivitelezésére vonatkozó szerződés szerint a bérbeadásra szánt irodaházát egy típusterv alapján építteti meg.

Ebben az esetben a megrendelőnek nincs joga arra, hogy meghatározza az épület jellemzőit, így nem egy szerződés elszámolási egységéről beszélünk, hanem egyszerű szolgáltatásigénybevételről van szó. A szerződés szerint a teljes munka ellenértéke 500 millió forint + áfa. A felek megegyeznek a részteljesítés elfogadásában. Ennek első állomása az épület szerkezetkész állapota, amelyhez 100 millió forint bevételt kapcsol a szerződés. A szerkezetkész állapot elérésekor a megrendelő elfogadja a részteljesítést, és kiállítják részére a számlát 100 millió forint + áfa összegben. A következő számlát a soron következő részteljesítés – például a külső kulcsrakész állapot – elérésekor bocsátja ki a kivitelező.

Olvassa tovább cikkünket, hogy megtudja, miként módosul az elszámolás, ha a fenti példán változtatunk úgy, hogy a megrendelőnek rendelkezésére áll egy típusterv, de az épület minden jellemzőjét illetően lehetősége van a terv átalakítását, módosítását kérnie, illetve példával is bemutatjuk milyen esetben csak lehetőség alkalmazni a szerződés elszámolási egységét!