Utazás a munkavégzés helyére: amikor beleszámít a munkaidőbe

Megosztás Tetszik

A munkavállalók – változó munkahelyen – gépi földmunkát végeznek, akár 150 kilométerre a telephelytől. Ilyenkor rögtön az adott munka helyszínére mennek, hárman-négyen egy autóval. Az utazás két-három órát is igénybe vesz naponta. Az utazás a munkaidő része? Mit lehet, vagy kell erre az időre fizetni? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd szakértőnk válaszolt.

A munka törvénykönyve 86. paragrafus (3) bekezdésének b) pontja szerint nem munkaidő a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama. Ez a rendelkezés egyértelmű azokban a helyzetekben, amikor a munkavállaló a munkáját szokás szerint ugyanazon a helyen végzi, azaz mindennap egy adott helyen kezdi és fejezi be a munkát.

Eltérő a helyzet, ha a munkavégzés helye rendszeresen változik. Ilyenkor a tartózkodási helyről a napi első munkavégzési helyre, valamint az utolsó munkavégzési helyről haza utazás tartama munkaidőnek minősül.

A kivételként érvényesülő szabály az Európai Unió Bíróságának C-266/14. számú eseti döntésén (Tyco-ügy) alapul. Az ügyben a bíróság a 2003/88/EK irányelvre hivatkozással kimondta, hogy abban az esetben, amikor a munkavállalók nem rendelkeznek állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel, akkor munkaidőnek minősül az az utazási idő is, melyet lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél közötti utazással töltenek. 

Azaz olyan esetekben, melyeknél a munkáltató jelöli ki a munkavégzési helyet, és az rendszeresen változik, továbbá, ha a munkavállaló munkaköri feladatainak részét képezi az ügyfelekhez történő utazás, az utazási idő a munkaidő része. Itt kell megjegyezni, hogy önmagában az a körülmény, hogy a munkaszerződésben több munkavégzési hely vagy akár egy nagyobb földrajzi egység van megjelölve, még nem eredményezi azt, hogy a munkába járási idő egyben munkaidő is legyen.

A kérdésben szereplő információk alapján a vázolt helyzetben utóbbi esetről van szó. Ekkor, mivel az utazási idő a munkaidő része, erre a tartamra a munkavállalók alapbérre jogosultak.