Nyári szabadságolás: minden a kiadásáról és a különleges megállapodásokról

Megosztás Tetszik

Nyár elején érdemes áttekinteni a szabadságok kiadásának szabályait; figyelmen kívül hagyásuknak ugyanis komoly jogi következményei lehetnek.

A szabadságot esedékességének évében – a 15 napos előzetes értesítésre vonatkozó szabály betartásával – kell kiadni, ennek elmaradásához bírságszankció is kapcsolódhat. A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-éig adhatja ki. Ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt (például gyermek gondozása céljából kivett fizetés nélküli szabadság miatt) nem lehetett kiadni a szabadságot, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki eleget tenni ennek a kötelezettségnek.

Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik, és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Azt is fontos tudni, hogy a szabadság a munkaviszony fennállása alatt nem évül el, így erre jogszerűen nem lehet hivatkozni.

Minden szabadságot a munkáltató ad ki

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 122. paragrafusa alapján a szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki.  A munkavállalóval történő egyeztetés egyebekben a felek együttműködési kötelezettségéből is következik.

A munkáltató ezen túlmenően évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak az erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie. Ezen szabadságrész esetén is fontos rámutatni arra, hogy nem a munkavállaló veszi ki a szabadságot, hanem a munkáltató adja ki neki. Vagyis, ha nem adja ki a szabadságot, akkor nem hivatkozhat arra, hogy azt a munkavállaló nem kérte.

Megállapodások, melyeket érdemes megfontolni

A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában –  úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidőbeosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. Az ettől eltérő megállapodásra az Mt. formai követelményt nem ír elő, érdemes azonban azt mindenképpen írásba foglalni.

Ezen túlmenően a munkáltató és a munkavállaló arról is megállapodhatnak, hogy az életkori pótszabadság legfeljebb 10 munkanapját a következő évre átvigyék. Ilyen megállapodást azonban csak az esedékesség évében, és kizárólag írásban lehet jogszerűen kötni. Megállapodás esetén a szabadság a következő év utolsó napjáig adható ki.

Kivételes helyzetben megszakítható a szabadság

A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén módosíthatja a szabadság kiadásának közölt időpontját, illetve megszakíthatja a munkavállaló már megkezdett szabadságát. A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a szabadságkiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit. Ilyen esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít bele.