adozona.hu
Szabadság kiadása részmunkaidős dolgozónak
//test-adozona.hu/munkajog/Szabadsag_kiadasa_reszmunkaidos_dolgozonak_GSMG3G
Szabadság kiadása részmunkaidős dolgozónak
Tetszik
Hogyan kell kiadni a részmunkaidős dolgozó szabadságát egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén? – kérdezte az Adózóna olvasója. Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt.
A kérdés konkrétan így szólt: "Átnézve a hasonló kérdésköröket, nem találtam választ az én problémámra. A dolgozó havi 4 órás munkaviszonyban áll, a hónap utolsó munkanapján, péntekenként kell teljesítenie. Augusztus 31-én szabadságon volt. Az éves szabadsága 29 nap. Napban tartjuk nyilván a szabadságokat. Hány napot "használt" el az egy nap távolléttel? Úgy is kérdezhetném: hány nap szabadsága maradt még?"
SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:
A jogszabályi háttér az alábbi:
Mt. 124. § (1) A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni.
(2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot.
(3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság – a (2) bekezdéstől eltérően – az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.
(4) A szabadságot az (1) és (2) bekezdés esetén munkanapban, a (3) bekezdés esetén a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani.
A kérdés szerinti esetben – figyelemmel az egyenlőtlen munkaidő-beosztásra – a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ilyenkor tehát az elszámolásra munkanapban kerül sor.
Ha a munkáltató a munkanapban történő elszámolást választja, akkor a hét minden napja munkanapnak számít, azaz, ha a munkavállaló a hét bármely munkanapján megy szabadságra, a rendelkezésére álló szabadság mértéke 1 munkanappal csökken. Ezen szabály irányadó részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén is.
Azaz, ha a munkavállaló augusztus 31-én, pénteken, beosztás szerinti munkanapján szabadságon volt, abban az esetben ez 5 munkanap szabadságot jelent, melyre figyelemmel 24 nap szabadsága maradt.
A hasonló jellegű munkaidő-beosztás (havonta a hónap utolsó munkanapja) során az okozhat nehézséget, hogy hogyan adja ki a szabadságot a munkáltató, hiszen, ha a tárgyévben kiadja a teljes 29 napot (márpedig ezt kell tennie, legfeljebb az életkor szerinti pótszabadságot lehet átvinni a következő év végéig), akkor a munkavállaló adott évben csak 6 alkalmat fog ledolgozni. Ha ez így nem oldható meg, a munkarenden érdemes változtatni.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (2)
Kedves efi99! Szépen levezette, köszönöm! Azért nehéz kérdés, mert a törvény egyértelműen nem ad választ a kérdésre, ráadásul én egy hétre vetítettem el. Ez a logika helyes, noha sehová nincs leírva, miszerint 168-cal kell számolni. A számítás szerint maradna ki 1,8 óra, ugyanakkor az nem lehet, hogy a munkavállaló a munkanap egy részén szabadságon van, másik részén pedig a munkahelyén (még ha a gyakorlatban elő is fordul, nehéz megindokolni, miért szolgálja a munkavállaló javát, miközben a szabadság célja a hosszú távú, megszakítás nélküli pihenés). Azt pedig, hogy hány napot és mikor dolgozik a munkavállaló, mikor „fárad be”, nem ő dönti el, hanem a munkáltató osztja be.
Valóban meg kell határozni a napi munkaidő mértékét. Ha egy hónapban 21 helyett 23 munkanappal számolunk, akkor is 0,2 óra lesz az eredmény, így azt az osztószám hiánya nem befolyásolja. A munkanapban történő elszámolás mellett minden szabadságnapot a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni, azaz azzal az óraszámmal, amire szerződött. Ez a jelen esetben napi 0,2 óra, függetlenül attól, hogy a távol töltött napra hány órára volt beosztva a munkavállaló. 4 óra szabadság napi 0,2 órával számolva – ahogyan írta - valóban 20 napot eredményez (és nem 5 napot, melyet tévedésből egy hétre vezettem le), bár az Mt. 124.§ (2) bekezdése ugyanakkor egy hét viszonylatában szabályoz. Ami a nagyobb probléma, hogy marad 9 nap, melyet egész napra így nem tudna kiadni a munkáltató.
Érdemes megnézni azt az esetet, amikor a munkáltatónak a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani a szabadságot. Ilyenkor egy munkanap szabadság a munkavállaló napi munkaidejével egyező óraszámnak felel meg. 29 nap szabadság esetén, ez 29 x 0,2 óra = 5,8 órát jelent összesen. Ez szintén azt eredményezi, hogy egy beosztás szerinti munkanapra kiadott szabadság esetén is marad 1,8 óra. Azaz helyesen számolt, köszönöm a hasznos észrevételt!
Mindenesetre, azt fenntartom, hogy a munkáltatónak módosítania kellene a beosztást annyiban, hogy egész napra ki tudja adni a szabadságot.
Üdvözlettel, Hajdu-Dudás Mária
Téves.
Havi 4 órát dolgozik a kb 168 helyett. Ez azt jelenti, hogy 1 szabadságnapja a teljes munkaidősök 8 órája helyett ennek a 4/168-ad részét éri, vagyis kb 0,2 órát. Tehát ha abból a 12 db 4 órás munkanapjából egyet szabadsággal akar tölteni, akkor annyi szabadságnapot kell felszámolni a 0,2 óráival, hogy kijöjjön a 4 óra. Ez 20 szabadságnap, nem pedig 5. Vagyis a 12 munkanapjából 1 teljes napot tud kihagyni (ezzel ugrik egyből 20 nap szabi), meg még egy napon 1,8 órával kevesebbet kell dolgoznia (ez a maradék 9 nap szabi). Így lehet azt biztosítani, hogy arányaiban az éves munkaidejének ugyanakkora hányadát töltse szabin, mint egy 8 órás vagy akárhány órás. (éves szinten 5,8 óra a 48-ból kontra, 29 nap a kb 240 munkanapból).
Jól is néznénk ki, hogy nem elég, hogy valaki az évi 48 órájába akar "belefáradni", de még abból is a felét szabin töltené!