adozona.hu
Órabéres, egyenlőtlen munkaidő-beosztású dolgozó szabadságszámítása
//test-adozona.hu/munkajog/Mt_szabadsag_oraber_munkaidokeret_munkaidob_8N0GUU
Órabéres, egyenlőtlen munkaidő-beosztású dolgozó szabadságszámítása
Tetszik
Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén miként kell számolni a munkavállaló szabadságát? Olvasói kérdésre dr. Kéri Ádám ügyvéd, adatvédelmi tisztviselő válaszolt.
SZAKÉRTŐNK VÁLASZA
Nagyon jó a kérdése!
|
Megjelent! Az Mt. új szabályai – változások a munkajogban 2023. január 1-jétől – videó |
A munkavállaló munkabére havonta nem ingadozhat, és NEM írhatnak ki szabadságot a munkavállalónak azért, mert számára az adott naptári hónapban kevesebb munkaidő került beosztásra.
Nézzük mit mond erről a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.)!
Ez a helyzet, ha a munkaidőkeret hosszabb, mint egy hónap, és jelen esetben célszerű többhónapos keretet alkalmazni:
156. § *(1) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás és
a) havibéres díjazás esetén a munkavállalónak – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a havi alapbére jár;
b) órabéres díjazás esetén – eltérő megállapodás hiányában (figyelni kell van-e ilyen megállapodás) – a munkáltató a munkavállaló munkabérét az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok számának és a napi munkaidőnek az alapulvételével számolja el és fizeti ki.
(2) A munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak lejártakor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend és a napi munkaidő, valamint a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni.
(3) A munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak lejártát követően, ha a munkavállaló a (2) bekezdés szerint elszámolt munkabérnél alacsonyabb összegű munkabérben részesült, a különbözetet számára a következő havi munkabérrel ki kell fizetni.
(4) Az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkavállaló a (2) bekezdésben foglaltak szerint elszámolt munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült.
A fentiek azt jelentik, hogy a munkavállaló minden esetben ugyanannyi munkabért kap éppen úgy, mintha a teljes havi keret beosztásra került volna. A keret lejártakor pedig el kell számolni a munkavállalóval. Arra ugyanakkor vigyázni kell, hogy amennyiben kevesebb munkaidőt osztanak be a munkaidőkeret időtartama alatt, mint amennyit lehetett volna, a különbözetet is ki kell fizetni az állásidő szabályai szerint. A munkavállaló ugyanis jogosult a heti 20 órás bérre akkor is, ha ezt nem éri el a beosztása.
Nincsen köze ehhez tehát a szabadságnak. A szabadságot egyebekben az Mt. 124.§-a alapján kell nyilvántartani és kiadni.
Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a munkáltató naptári évre vonatkozó döntése alapján a szabadság két módon adható ki. Itt a kommentárt idézem, mert jól foglalja össze:
„Az első módszer szerint a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a szabadság kiadása során a hét minden napja – ideértve a szabadnapokat is – munkanapnak számít, kivéve
a) a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és
b) a munkaszüneti napot.
Ebben az esetben a szabadságot munkanapban kell nyilvántartani. E módszer választása esetén a munkavállaló részére ugyanakkor munkaszüneti napra szabadság akkor sem adható ki, ha a munkavállaló egyébként munkaszüneti napon beosztás szerinti munkaidőben munkát végezne, ami elszámolási és nyilvántartási problémákhoz vezethet.
A második módszer szerint egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén
a) a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, és
b) a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani.
Például, ha a munkavállaló munkaidő-beosztása alapján 12 órában végzett volna munkát, de szabadságot adtak ki neki, akkor
a) 12 órára mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, és a szabadságát 12 órában kell nyilvántartani, és
b) 12 órára járó távolléti díjat kell a részére megfizetni.”
Amennyiben havi munkaidőkeretet alkalmaznak, abban az esetben nagyobb a gond.
Amennyiben a havi, beosztható munkaidő-mennyiség 84 óra és a munkavállaló 90 órát dolgozott rendkívüli munkavégzés jelentkezik 6 órában. Amikor pedig 45 órát osztanak be, abban az esetben pedig 39 óra tekintetében állásidő keletkezik, mivel a munkáltatónak a munkaszerződés szerinti munkaidő tekintetében munkaidő-beosztási kötelezettsége keletkezik, azaz ezt (hiányt) köteles kifizetni ez alapján:
146. § (1) A munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) – az elháríthatatlan külső okot kivéve – alapbér illeti meg.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (0)