Kúria: a munkaviszony és a megbízási jogviszony elhatárolásáról

Megosztás Tetszik

A felek közötti alá-, fölérendeltség megállapíthatósága körében a Kúria kimondta: az a körülmény, hogy a foglalkoztató bizonyos körben felügyeli és meghatározza az értékesítés területét és annak protokollját, valamint az a követelmény, hogy a feladatot ellátó a szakmai protokollt kövesse, az adott tevékenység (a megbízó termékeinek terjesztése) jellegére is figyelemmel nem minősül az Mt. szerinti munkáltatói utasításnak.

Az Mfv. I. 10.566/2016. számú ügy tényállása szerint az alperesi cég 2011. február 1-jétől 2011. április 30-áig terjedő időszakra ügynöki megbízási szerződést kötött a P. Kft.-vel, amelynek 2007. október 17-étől a felperes az ügyvezetője.

A szerződésben rögzítették, hogy a felperes kizárólag a P. Kft.-vel áll jogviszonyban, az alperessel sem munkaviszonyban, sem egyéb szerződéses jogviszonyban nem áll.

Az alperesnél fennálló ügynöki megbízási jogviszony keretében a felperes B. több kerületében, valamint P. megye egy részén az alperes által meghatározott készítményekkel kapcsolatos gyógyszerismertető tevékenységet végzett napi rendszerességgel orvosoknál és gyógyszertárakban.

Látogatásai során kizárólag az alperes által átadott gyógyszermintákat, promóciós és marketing anyagokat használhatta fel, követnie kellett az alperes szakmai előírásait, útmutatásait.

Az alperes határozta meg, hogy milyen célcsoportokat kell látogatnia, de arról a felperes döntött, hogy adott napon mely orvosokat, gyógyszertárakat keresi fel.

A látogatásokat követő időben a munkáját otthon végezte, jelenléti ívet nem vezetett. Heti látogatási tervet kellett készítenie, és heti, majd később napi jelentésben kellett beszámolnia a látogatásokról.

A felperesnek a tevékenységét személyesen kellett ellátnia, az ahhoz szükséges képesítéssel, engedéllyel rendelkezett.

Az alperes 2011. június 21-én kelt rendkívüli felmondással a szerződés 8.2. pontja alapján megszüntette a jogviszonyt arra hivatkozással, hogy a felperes a munkáját nem megfelelő eredménnyel, a tervszámoktól elmaradó eladási adatokat produkálva látta el.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes és közte 2011. február 1-jétől határozatlan időre szóló munkaviszony jött létre, azt az alperes rendkívüli felmondásával jogellenesen szüntette meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A Kúria megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.

A felperes keresetében a jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapításához szükséges előzetes kérdésként annak megállapítását kérte, hogy munkaviszonyban állt az alperessel.

A munkaviszony és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok elhatárolási szempontjait összefoglalóan tartalmazó 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelvet a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 47. §-a visszavontnak minősítette.

Az irányelvet is figyelembe vevő korábbi bírói gyakorlatra tekintettel azonban az eljáró bíróságok jogszerűen értékelték a felek között létrejött jogviszony megvalósulási feltételeit, valamint az Mt. 75/A. § (2) bekezdése előírásait, miszerint a szerződés típusát elnevezésétől függetlenül az eset összes körülményére – így különösen a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, a 102. § - 104. §-okban meghatározott jogokra és kötelezettségekre – tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani.

A bírói gyakorlat szerint amennyiben a munka természete folytán a tevékenység nemcsak munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló más jogviszony keretében is ellátható, a szerződési szabadság elvére figyelemmel a felek szabadon dönthetnek arról, hogy a munkavégzés milyen típusú szerződés (polgári jogi vagy munkaszerződés) alapján történjen (BH2008. 167.).

A perbeli esetben ezért az eljáró bíróságok helyesen tulajdonítottak döntő jelentőséget a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásainak, szerződéskori nyilatkozatainak, továbbá annak, hogy a felperes a jogviszonyt nem a saját, hanem a vállalkozása nevében létesítette, és a tevékenységért járó díjazást is a vállalkozás által kiállított számla alapján igényelte.

Döntő jelentősége volt a felek közötti alá-, fölérendeltség megállapíthatóságának. A bírói gyakorlat szerint az adott tevékenység (azaz az alperes termékeinek ismertetése, terjesztése) jellegére figyelemmel az a körülmény, hogy a foglalkoztató bizonyos körben felügyeli és meghatározza az értékesítés területét, valamint annak protokollját, és az a követelmény, hogy a feladatot ellátó az adott szakmai protokollt kövesse és ezt betartassa, nem minősül az Mt. szerinti munkáltatói utasításnak (Mfv. I. 10 405/2010/7.).

A feladatteljesítés ellenőrzése jelentéstétel útján nem tekinthető adott esetben rendelkezésre állási kötelezettségnek, mivel a díjazás ennek alapján történt, más módon nem volt felmérhető az adott típusú feladat elvégzése. Ezen tevékenységhez a jellege folytán szükséges anyagok, eszközök biztosításából sem következik a munkaviszony fennállta.

A fentiekre tekintettel az eljáró bíróságok helyesen minősítették a felperes alperes részére végzett munkáját polgári jogviszony keretében teljesített tevékenységnek, és     utasították el a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben benyújtott keresetét. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Forrás: Kúria Sajtó