Amikor felmondana a munkáltató, de mégsem teheti meg

Megosztás Tetszik

Mielőtt a munkáltató felmondással szüntetné meg a munkavállaló munkaviszonyát, számos szempontot kell figyelembe vennie, így például azt, hogy a jogviszony határozott vagy határozatlan időtartamú, a dolgozó nem várandós-e, védett korú-e, a tervezett intézkedés indoka jogi szempontból is megállja-e a helyét stb. Körültekintően kell eljárnia, ellenkező esetben könnyen szembe találhatja magát a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeivel.

A hatályos szabályok szerint a jogellenes jogviszony-megszüntetés esetén a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét, melyen túlmenően – a törvényben meghatározott esetekben – jogosult lehet a végkielégítés összegére is. Bár ez a jogkövetkezmény leginkább a magasabb keresetű munkavállalók esetén tétel és a munkavállalót szigorú kárenyhítési kötelezettség is terheli, mégse bátorítson senkit könnyelmű döntésekre.

A felmondási okok

Az indok összefügghet a munkáltató működésével, például: átszervezés, minőségi csere, létszámcsökkentés. Megalapozhatja a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, például: ha megszegi a munkáltató utasításait. Végül lehet olyan indok, ami a munkavállaló képességéhez kapcsolódik, például: egészségügyi vagy szakmai alkalmatlanság. A munkáltató tehát kizárólag ezen indokok közül választhat, így értelemszerűen nem jogszerű felmondási ok, ha például a munkáltató kezdeményezte a munkabér csökkentését, de ahhoz a munkavállaló nem járult hozzá, és az sem, ha a gyermekével fizetés nélküli szabadságon lévő kismama helyére határozatlan időtartamra új dolgozót alkalmazott, és amikor a kismama munkába állna, erre hivatkozással él felmondással a munkáltató.

A munkaviszony tartama

Annak, hogy a munkaviszony határozott vagy határozatlan időtartamra létesült-e, azért van jelentősége, mert a határozott időtartam esetén nem képezheti bármi a felmondás indokát. A munkáltató a munkaviszonyt ekkor csak a törvényben meghatározott indokkal szüntetheti meg, így a felszámolási- vagy csődeljárás tartama alatt, a munkavállaló képességére alapított okból, vagy ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik.

Írásbeliség és jogorvoslati kioktatás

A munkáltató köteles írásba foglalni a felmondást, ha ezt elmulasztja, az intézkedése önmagában jogellenesnek minősül. Utóbb hiába próbálja a perben bizonygatni, hogy mi vezetett a jogviszony megszüntetéséhez, a szóbeli felmondás jogellenes lesz.

A felmondás ténye mellett annak indokát is le kell írnia, mellyel szemben a törvény három együttes feltétel fennállását követeli meg: világosnak, valósnak és egyben okszerűnek is kell lenni. Az indokolás legyen tényszerű és konkrét, mellőzve a közhelyeket. Ügyeljünk arra, hogy összefoglaló megjelölést használjunk, vagy egyértelműen írjuk le, miért nincs szükség a munkavállaló munkájára, ugyanis a felmondás indoka utólag nem bővíthető és nem is szűkíthető. Egy esetleges perben abból kell gazdálkodni, amit közöltünk a munkavállalóval. Annak, hogy mit írunk le, azért van óriási jelentősége, mert ha a munkavállaló ezen feltételek közül akárcsak egy teljesülését is vitatva bírósághoz fordul, a perben a munkáltatónak kell bizonyítania a jogszerűséget.

A munkáltató a felmondásban köteles tájékoztatni a munkavállalót arról, hogy amennyiben vitatja a felmondás indokát, a közlését követő 30 napon belül az illetékes bírósághoz fordulhat. Ha ezt elmulasztja, abban az esetben számolnia kell azzal, hogy a dolgozó 30 nap helyett 6 hónapon belül nyújthatja be a keresetet.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyben bemutatjuk, hogy milyen esetekben tilos, illetve korlátozott a felmondás, mikor nem kell indokolni, továbbá mit kell tudni a végkielégítésről!