adozona.hu
Egyszerűsített foglalkoztatás: így kell kiszámolni, mennyi szabadság jár
//test-adozona.hu/munkajog/Egsuerusitett_foglalkoztatas_igy_kell_kisza_5X9C2A
Egyszerűsített foglalkoztatás: így kell kiszámolni, mennyi szabadság jár
Tetszik
Egyéni vállalkozó egyszerűsített foglalkoztatással alkalmaz kisegítőket. Van olyan személy, aki minden hónapban 10-15 napot dolgozik. Hogyan kell elszámolni és kiadni a szabadságot, például 30 éves egy gyermekkel, 18 éves, tanulói jogviszonnyal rendelkező esetén? – kérdezte olvasónk. dr. Kéri Ádám, ügyvéd válaszolt.
Az egyszerűsített foglalkoztatás, alkalmi munkavállalás vonatkozásában az általános háttérszabályokat a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 201-203. paragrafusai tartalmazzák, a részletszabályok pedig az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvényben lelhetőek fel. Utóbbit a kérdéssel összefüggésben kevéssé kell alkalmazni, mivel a pihenőidőre vonatkozó szabályok az Mt.-ben találhatóak.
A fentiek alapján azt kell megnézni, hogy a szabadság mely rendelkezéseinek alkalmazását írja elő az Mt. és melyekét nem. Látható, hogy szabadság az Mt. 115-121. paragrafusai alapján ugyanolyan jogcímen keletkezik, mint egyéb munkaviszonyokban. Nem kell azonban alkalmazni a betegszabadság, szülési szabadság és a fizetés nélküli szabadság szabályait. Munkaidő-nyilvántartásra azonban itt is szükség van. Ezek tehát a főbb szabályok, ne, de mit jelentenek a gyakorlatban?
Első lépésben tehát az Mt. 115-121. paragrafusai alapján ki kell számítani az alap- és a pótszabadságok mértékét, és össze kell őket adni. Az alapszabadság mértéke minden esetben 20 munkanap. Harmincéves munkavállalónak plusz kettő, 18 év alatti munkavállalónak plusz öt munkanap pótszabadság jár. 18 és 25 év között pótszabadság nem jár. Ezen túlmenően egy gyermek után további kettő munkanap pótszabadság jár.
Következő lépésben a megkapott szabadságmértékeket arányosítani kell. Egyszerűsített foglalkoztatásnál ugyanis limitált időtartamú, határozott idejű jogviszonyról beszélünk, amely elég rövid ideig tart. Amennyiben például 90 napra létesítette a munkáltató a dolgozóval a munkaviszonyt, abban az esetben 90/365-tel kell osztani az éves szabadságot ahhoz, hogy az arányos mértéket megkapjuk.
Ezt követően azt kell megnézni, hogy miként is kell a szabadságot kiadni. A szabadság kiadására vonatkozó szabályok azonban nem érvényesekk, így arról a munkáltató dönt. Az Mt. 125. paragrafusa azonban egyedüliként alkalmazandó, így a jogviszony végén a ki nem adott szabadságot pénzben meg kell váltani.
A legfontosabb szabályok (eltérések) egyebekben az Mt. 203. paragrafusában találhatóak.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (5)
Kedves Ádám!
Efo esetében a havi korlát 15 nap. Ha a kifizető 90 napos szerződést köt, ezt a kötelmet áthágja, ezért írtam azt, hogy maximum 15 napos szerződést tartok elképzelhetőnek. A tapasztalatom szerint a munkáltatók a mezőgazdasági, és filmes efo-t kivéve még 15 napos szerződést sem kötnek. :-)
Kedves Juli,
nem igazán érthető, amit ír.Maga az Efo tv. mondja ki, hogy 90, illetve 120 nap a maximális időtartam. Azt elismerem, hogy a törvény szövegezése elég zagyva. A szabadság munkaviszonyonként keletkezik, ez természetes. A gyermekre és a nem gyermekre "" külön kitértem.
Elnézést, hogy belekotyogok, de itt nekem alapvető problémám van. Véleményem szerint a 90 napos szerződés eleve kizárt, maximum a havi 15 napra valószínű a szerződéskötés. a szabadságot pedig - és ez itt kérdés számomra - szerződésenként kell elbírálni. A kérdésben a gyermek 18 éves, őrá nem jár szabadság. Ha pl. 5 naponként szerződik a munkáltató a foglalkoztatottal, a szabadság szerződésenként 0,3 napot tesz ki.
Kedves Lévai Lászlóné,
az Mt.122-124.§-ai nem alkalmazandóak. A jogalkotó ugyanis abból indult ki, hogy a munkaviszony rövidségére tekintettel a megváltás lesz a fő (vagy kizárólagos) csapás irány. Amennyiben a munkavállaló rövid időszakokra kerül igénybevételre (néhány napot dolgozik), abban az esetben mindenképpen megváltani érdemes a szabadságot és nem kiadni. Ebben az esetben pótlólagos közteherfizetési kötelezettség sem tapad hozzá, mert az a munkaviszony naptári napjainak a számához igazodik csupán. Amennyiben viszont ki szeretné adni, abban az esetben tetszése szerint adhatja ki, mivel a kiadás szabályai nem érvényesülnek. Az a megkötés azonban érvényes, hogy a szabadságnapra munka nem osztható be, tehát nem lehet munkát beosztani a nap egy részére. Én a munkanapra kiadást tartanám tanácsosnak.
Amennyiben a munkaügyi felügyelet tájékoztató anyagát nézi, az sem utal a kiadás szabályaira, csupán a követelményre. Az érdekegyeztetés keretében rákérdeztem és azt a tájékoztatást kaptam, hogy nincsen a kiadás módja vonatkozásában kötöttség. Megjegyzem, hogy ezzel összefüggésben a hatóságnál is van némi bizonytalanság. Amennyiben megváltja vagy dokumentálható módon kiadja, nem érheti hátrány. Érthető így ? Szívesen válaszolok még kérdésre.
Tisztelettel:
dr. Kéri Ádám
Tisztelt Tanácsadó !
Azzal tisztában vagyunk ,hogy hogy kell a szabadságot kiszámolni,ahhoz viszont szeretnénk segítséget kérni ,hogy milyen módon kell kiadni?
Üdvözlettel : Lévai Lászlóné