Nyugdíjmegtakarítás: havi 10 ezer kevés lesz

Megosztás Tetszik

Huszonévesen el kell kezdeni vagy magas összeget kell félretenni – javasolták a Generali által szervezett nyugdíjkonferencián. A biztosító által készített felmérés szerint bár ma már a korábbi években tapasztaltnál többen gondolkodnak arról, hogy miből fognak megélni nyugdíjas korukban – még így is sokan elodázzák a kérdést, vagy nincsenek tisztában a következményekkel. Arról is szó esett, hogy a nyugdíjasszegénység elkerüléséhez rugalmasabb munkaerőpiacra is szükség lehet, ahogy a leszakadó, esélytelen rétegek számára kidolgozott megoldásokra is.

„2025-ra nyolcmilliárd ember élhet a Földön az előrejelzések szerint. Bár lassult a népességnövekedés, de a probléma nem megoldott, ráadásul országonként eltérő problémákkal kell szembenézni” – fogalmazott Dr. Józan Péter, az MTA doktora, a Központi Statisztikai Hivatal főtanácsadója Péter Javuló halálozási viszonyok és életkiáltások két évtizeddel a rendszerváltozás után című előadásában a Generali nyugdíjkonferenciáján.

A szakember a demográfiai tendenciákra utalva hangsúlyozta: Magyarországon több 65 évesnél idősebb ember van, mint ahány 15 év alatti fiatal. Kiemelte azt is, hogy a rendszerváltás idején hazánkban és a régió országaiban egyaránt romlottak az életkilátások. A változások generálta sokkot követően azonban, amikor a társadalmak „magukra találtak”, fokozatos nőtt a várható élettartam. Míg 1993-ban 150 ezren haltak meg egy évben, addig 2009-re ez a szám 130 ezerre csökkent. „Ezek alatt az évek alatt Magyarországon 5 évvel nőtt a várható élettartam”- hangsúlyozta a szakember. Arra is rámutatott, hogy a krónikus, nem fertőző betegségek progresszióját nagy mértékben sikerült csökkenteni, főként a szív- és érrendeszeri betegségek megelőzésében, gyógyításában szembetűnőek a változások, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy magasabb életkort élünk meg.

„A nyugdíjrendszert önmagában nem lehet átalakítani"

Holtzer Péter, a Nyugdíj és Időskor kerekasztal elnöke előadásában az öngondoskodás szempontjából négy csoportra osztotta a társadalmat. Egyrészt van az a magas fizetéssel bíró, bejelentett alkalmazott, akinek jó állami nyugdíja lesz. Vannak a jól kereső, de nem bejelentett emberek, akik maguk gondoskodnak, „egyéb módokon” az időskori megélhetés fedezetéről, az aktív korban az adózás nélkül megszerzett vagyonukból például. Vannak a leszakadó tömegek – nagyon sokan, hangsúlyozta a szakember -, akik nem kapnak „normális” fizetést, sokszor be sem jelentik őket, s esélyük sincs arra, hogy félretegyenek, öngondoskodásra gondoljanak. S negyedikként ott van az a középosztály, amely esetében lehet ösztönözni a megtakarításokat, egyrészt, mert van mit öngondoskodásra fordítani, másrészt azért, mert bajban lesznek, ha ezt nem teszik: alacsony nyugdíjra számíthatnak csak.

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy amikor az időskori ellátásokról gondolkodunk, akkor nem elég csupán a társadalmi gondoskodásról beszélni. Egyrészt, mert megtakarításaival maga az egyén is tehet azért, hogy megfelelő jövedelme legyen nyugdíjazása után is, illetve a család, az idős embert körbe vevő kisközösség is segítheti a megélhetését. Arról is beszélt, alaptézis, hogy egy nyugdíjrendszert érintő változás esetén a már nyugdíjban lévőket „ne bántsuk”, hiszem ők azok, akik a legkevésbé képesek alkalmazkodni. Ugyanakkor vannak olyan speciális kérdések, amelyekről időről-időre beszélni kell, ha ez a probléma felmerül (ilyen a 13. havi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, a rokkantnyugdíjak), s végig kell gondolni, milyen módon orvosolható a kialakult helyzet.

Rámutatott azokra az időről-időre visszatérő kérdésre is, melyik lehet a helyes nyugdíjmodell: a befolyt járulékokat fordítani csupán a nyugdíjkiadások fedezésére, vagy például egyes fogyasztási adókból származó bevételeket bevonni a nyugdíjak kifizetésére. Utóbbi esetben például egy alacsony minimumnyugdíj biztosítása válna lehetővé.

Holtzer Péter ugyanakkor azt is hangsúlyozta, amikor a nyugdíjrendszer átalakításáról beszélünk, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez kiket érint hátrányosan. „A nyugdíjrendszert önmagában nem lehet átalakítani. Nem lehet csak egy elemmel foglalkozni – például a rokkantproblémával, mert akkor másutt jelentkezhetnek az egyik oldalon megspórolt kiadások. Nehezen elképzelhető például, hogy több százezer embert vissza lehet hozni a munkaerőpiacra. Azt sem lehet megtenni, hogy azt mondjuk, tudomásul kell venni, hogy egyes döntések nyomán bizonyos társadalmi csoportok rosszul jártak. Nem jótékonysági, hanem súlyos társadalmi kérdés, hogy mit kezdünk a leszakadó rétegekkel”- fogalmazott, hozzátéve, szerinte vannak még tartalékok a rendszerben (például a korrupció kapcsán eltűnő pénzek), amellyel növelhető a nyugdíjak kifizetésére fordított összeg.

A magyar nyugdíjrendszer egyik legfontosabb értéke, hogy teljes lefedettséget biztosít, vagyis nem marad senki nyugdíj nélkül. Ez az erény azonban eltűnőben – mondta Holtzer Péter. A rendszerváltás idején állásukat vesztett emberek egy része azóta nem tudott visszatérni, vagy csak nagyon rövid időre, a munkaerőpiacra, s ők nemsokára elérik a nyugdíjkorhatárt – nyugdíjra azonban ilyen körülmények között – vagyis kevés ledolgozott, bejelentett munkaévük okán - ők már nem lesznek jogosultak.

Egyre többen - de nem elegen - gondolnak a nyugdíjas évekre

A 2009-ben 60 évesen nyugdíjba vonuló nőknek 22 év, míg a férfiaknak 16 év nyugdíjasként eltöltött évre van esélye. Akik ugyanebben az évben, de 65 évesen vonultak vissza, esetükben a nők 18, a férfiak 14 évvel számolhatunk. A statisztikák szerint egy 65 évesen egészségesen nyugdíjba vonuló emberre 5-6 egészségesen eltöltött év várhat még – sorolta Paál Zoltán, a Generali ügyvezető igazgatója a cég nyugdíjkonferenciáján bemutatott felmérés ismertetésekor. A Generali által készített kutatás arra is kitért, hogy 3 évvel ezelőtt a 15-65 éves korosztálynak csak 55 százaléka volt foglalkoztatott. Magyarországon 3 millió nyugdíjas van (ebből 1,2 millió az öregségi nyugdíjas), s őket 1,3 járulékfizető tartja el. Az árnyalja a számokat, hogy a foglalkoztatottak egy részét minimálbérre jelentik be, így gyakorlatilag 2,5 millió azon adózók száma, akik – ahogy egy MNB- tanulmány rámutatott korábban - eltartják a nyugdíjasokat.

A felmérés kitért arra is, hogy milyen eszköz van az állam és milyen az egyén kezében arra, hogy fenntartható nyugdíjrendszert működtessen. Előbbi emelheti – egy darabig – a nyugdíjkorhatárt, növelheti a nyugdíjjárulékot (ami azonban a versenyképességre lesz hatással), kevesebb nyugdíjat fizethet (aminek azonban nincs hagyománya Magyarországon, s a politikai érdekek sem ez irányba mutatnak), illetve ösztönözheti a gyermekvállalást. Bármelyikről is legyen szó, egy jól működő gazdaságra van szükség, amely mind a nyugdíjasok, mind a kismamák számára lehetővé teszi a részmunkaidős foglalkoztatást, itthon tartja a fiatalokat – hangsúlyozta Paál Zoltán. Az egyén megteheti, hogy a nyugdíj mellett munkát vállal – ehhez azonban rugalmas munkaadó kell (s a felmérés szerint a részmunkaidős foglalkoztatás nagyon ritka, 5 százalék körül mozog), s persze takarékoskodhat.

A felmérés készítésekor megkérdezték a válaszadókat arról: hogyan alakult háztartásuk anyagi helyzete az elmúlt évben. Hét százalék mondta, hogy javult, 21 százalék azt, hogy nem változott, a többiek azt mondták, hogy kicsit vagy sokat romlott. Az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban is hasonlóan nyilatkoztak. A jövőre nézve a háztartások fele aggódik csak, a másik fele stagnálást, illetve javulást vár.

Az állami nyugdíjjal kapcsolatban úgy nyilatkozott a megkérdezettek 62 százaléka, hogy nem lesz elég, míg 33 százalék nem tudja megbecsülni. A szakember szerint ez a szám korábban 50 százalék között mozgott, s csökkenése azt mutatja, hogy a válság, illetve az elmúlt félév nyugdíjakat érintő híreinek hatására egyre többen gondolkodnak erről a kérdésről. Csupán 5 százalék gondolja úgy, hogy elég nyugdíjat fog kapni.

Arra a kérdésre, hogy az elmúlt egy évben tudott-e megtakarítani, a megkérdezettek 46 százaléka válaszolt igennel. A megtakarítók 60 százaléka rendszeresen (vagyis havi szinten) tesz félre – abban azonban már vannak különbségek, hogy hónapon keresztül tud félretenni.

A felmérés arra is rámutat, hogy a megkérdezettek többet költenek hiteltörlesztésre, mint megtakarításra, illetve azt is kiemelték, hogy a megélhetésre, folyó kötelezettségek fedezésére fordítják bevételük legnagyobb részét (vagy az egészet) a háztartások.

A válaszadóknak csak 53 százaléka gondolkodott el azon, hogy miből fog megélni nyugdíjasként – ez a szám magasabb, mint 2-3 évvel ezelőtt volt. 47 százalék ugyanakkor azt mondta: nem gondolkodott ezen. Az okok között szerepelt, hogy még messze van a nyugdíj, nem tudott félretenni vagy túl bizonytalan most minden, majd később.

A felmérésből az is kiderül, hogy a legismertebb öngondoskodási forma az önkéntes nyugdíjpénztár (90 százalék), ez a válaszadók 20 százalékának van. Ezt követi a lakástakarék-pénztár (79 százalékos ismertséggel), ez a megkérdezettek 9 százalékának van. A nyugdíjcélú megtakarításokat 76százalék ismeri, s 14 százalék rendelkezik vele, míg önkéntes egészségpénztárról 74 százalék hallott már, s 10 százalék fizeti is.

Akik megtakarítanak, azok 25 százaléka 5 ezer forintot vagy ennél kevesebbet tesz félre havonta, 35 százalék 6-10 ezer forintot, 24 százalék 11-20 ezer forintot, s 16 százalék 20 ezer forint felett. „ A magas jövedelemmel bíró rétegek jellemzően négyszer annyi pénzt tudnak megtakarítani, mint az alacsony fizetéssel rendelkezők”- emelte ki Paál Zoltán. Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy aki havi 10 ezer forintot tesz félre az maximum 10-13 ezer forint pluszhoz juthat majd a nyugdíja mellett. „Ez nagyon kevés. Vagy már 20-30 éves kor körül el kell kezdeni takarékoskodni vagy magasabb összeget kell félretenni, hogy ez valós nyugdíj-kiegészítés lehessen”- magyarázta az ügyvezető igazgató.