Magánnyugdíjpénztári tagdíjak: mikor jár jól mindenki?

Megosztás Tetszik

A magánnyugdíjpénztári tagdíjak tovább utalásának felfüggesztése nem ördögtől való. Az állam csak kölcsönvenné a magánnyugdíj-pénztárakba befizetett összeget, amelyre minimum jegybanki alapkamatot, legfeljebb a pénztárak átlagos éves hozamának megfelelő kamatot fizetne, mindenki jól járhatna.

 Amennyiben az állam csak kölcsönvenné a magánnyugdíjpénztári tagdíjakat, nem hiányozna ez az összeg a magánnyugdíj-pénztár tagoknak sem , mivel egy későbbi időpontban (nyugdíjba vonulás) használnák fel azt. Nem esnének el a hozamtól sem, sőt, ha a magánnyugdíj-pénztár hozama nem érné el a jegybanki alapkamatot, akkor az állam kipótolhatná azt.

Az állam is jól járna, mert nem külső és drága forrásból kellene finanszírozni a nyugdíjkassza hiányát, hanem a magánnyugdíj pénzári tagdíjakból, viszonylag olcsó kamatteher mellett. Ez így egyelőre csak egy kölcsön lenne. Ezzel párhuzamosan csökkenteni lehetne a magánnyugdíj-pénztárak súlyát, másképpen a felosztó-kirovó rendszerből kivont pénz mennyiségét azzal, hogy meg kellene szüntetni a pályakezdők kötelező magánnyugdíj-pénztári tagságát. Felnőtt emberekről lévén szó, hadd döntsenek maguk. A döntést vissza kellene adni a magánnyugdíj-pénztár tagok kezébe is, hogy visszaléphessenek az állami nyugdíjrendszerbe.

Azoknál, akik visszalépnek nem kellene a „kölcsönvett” pénzt visszafizetni, sőt a korábban befizetett 8 százalékot is át kellene utalni az állami nyugdíj alapba. A magánnyugdíjpénztárban csak a 8 százalékot kiegészítő befizetések maradnának. Ezzel egészíthetné ki a később nyugdíjba vonuló magánszemély az állami nyugdíját. Ha majd beindulnak a magánnyugdíj-pénztárból finanszírozott nyugdíjak, akkor a tapasztalatok birtokában a magánszemélyek megalapozottabban tudnának dönteni a magánnyugdíj-pénztárakba való belépésről.

A fenti alternatíva épp a fordítottja lenne a mostani rendszernek, melyben a költségvetés finanszírozza – általában kölcsönökből –a magánnyugdíj-pénztárakba befizetett összegek kiesését a felosztó-kirovó rendszerből.

Tévhit ugyanis, hogy a nyugdíjas a korábban befizetett járulékaiból kapja a nyugdíját. Ehhez ugyanis az aktív munkavállalók nyugdíjjárulékainak befizetéseiből jut hozzá. A magánnyugdíj-pénztári rendszer ezen változtatott. A munkavállalótól továbbra is 9,5 százalék járulékot vonnak le, de a magánnyugdíj-pénztár tagoknál 8 százalék kikerül a rendszerből és egy jövőbeli nyugellátás finanszírozására egy külön alapba kerül.  Mivel a felosztó-kirovó rendszer a 9,5 százalékos finanszírozásra épül, ezért a kieső 8 százalékot a költségvetésnek kell pótolni ahhoz, hogy minden hónapban ki lehessen fizetni a nyugdíjakat. A kormány becslése szerint ez havi 30 milliárd, éves szinten 360 milliárd. Nem kis összegről van tehát szó. Persze ez csak az érem egyik oldala. Későbbi években, amikor majd beindul a magánnyugdíj-pénztári tagdíjakból fedezett nyugdíjak kifizetése, akkor a költségvetésbe lassan elkezd visszaáramolni a korábban megelőlegezett költségvetési kifizetések.

Angyal József okleveles adószakértő