adozona.hu
Ingatlanadó: arányos közteherviselés?
//test-adozona.hu/archive/20090521_ingatlanado_ingatlan_ado_vagyon_teher_mil
Ingatlanadó: arányos közteherviselés?
Populista ingatlanadót tervez bevezetni a kormány a „fizessenek a gazdagok” ösztönökre apellálva. Kacsalábon forgónak csak ritkán nevezhető, 30 millió forintnál értékesebb otthon a lakásállomány mindössze 4,5 százaléka.
A Bajnai-kormány gyakorlatlanságával, vagy éppen ellenkezőleg, kiváló taktikai érzékével egyaránt magyarázható, hogy először a szocialisták, de az adófizetők számára is riasztó mértékű, végeredményben mindenre (lakásra, garázsra, üdülőre, vállalkozási célú építményre) és mindenkire (lakosságra, cégekre) kiterjedő, egységes ingatlanadó ötletével állt elő. Az első verzió szerint minden, 2 millió forintnál értékesebb ingatlan után fizetni kellett volna – nem csoda, hogy a szocialista frakció két nap alatt szétszedte és igencsak fölpuhította az eredeti javaslatot, töredékére szűkítve az adózás alá eső ingatlanok körét. Ez azért sem meglepő, mivel a kabinet és a szocialista, illetve a szabaddemokrata képviselők eleve megkötötték egymás kezét, amikor a kormány támogatásáról szóló nyilatkozatukat szignálva mindkét oldal biankó csekket írt alá. A képviselők azzal, hogy részleteiben nem ismert ingatlanadóhoz adták a nevüket, a kormány pedig azzal, hogy megígérte, előzetes egyeztetés nélkül semmilyen javaslatot nem visz a parlament elé.
A közös nevezőt végül egy meglehetősen népszerűséghajhász megoldásban találták meg a felek, nem is igazán érthető a Fidesz csökönyös ellenkezése. Mostanra ugyanis amolyan félluxusadót sikerült kreálni, még ha sokak egyetértésével találkozik is a „fizessenek a gazdagok és a majdnem gazdagok” jelige. Jelenlegi állapotában ugyanis annyit lehet tudni az elképzelésről, hogy kizárólag a 30 millió forintnál értékesebb lakóingatlanok és üdülők tulajdonosait adóztatnák, őket viszont nagyon, a teljes ingatlanérték után. Ez enyhén szólva ellentmond az arányos közteherviselés elvének, még ha találni is hasonló példát a magyarországi adóztatásban.
Molnár Patrícia cikkének folytatását olvassa el a HVG-ben vagy itt!