adozona.hu
Ingatlanadó: hogyan lehetne mégis bevezetni?
//test-adozona.hu/archive/20090126_vamosi_ingatlanado
Ingatlanadó: hogyan lehetne mégis bevezetni?
A hazai adórendszer elvonásának mértéke európai szinten átlagos, a frissen csatlakozó országokhoz viszonyítva viszont magas. Ez versenyképességi szempontból nyilvánvaló hátrány.
A vagyoni típusú adók aránya nemzetközi összehasonlításban is alacsony Magyarországon. Gépjárműadó, házadó, telekadó (újabban a cégautóadó). Az alkotmánybírósági döntéssel hatályon kívül helyezett luxusadót még említeni sem érdemes, mivel az köztudottan politikai kommunikációs lépésként értékelhető, a közteherviseléshez semmi köze. A luxusadó bevétel esetleg fedezte a működtetési önkormányzati költségeket.
A szakmában és a közéletben egyre többször merült fel, hogy a vagyonadóztatásnak nagyobb szerepet kellene biztosítani különösen nálunk, ahol a vagyonképződést biztosító jövedelmek adóztatása csak hézagosan biztosított. Ennek eszköze az általános, kötelező, értékalapú ingatlan adóztatása lehet. Hosszú, évtizedes vajúdás után az Országgyűlés törvénybe foglalta először a nem kötelezően bevezetendő (az önkormányzat majd eldönti) értékalapú ingatlanadót, majd váratlanul, egy áfa-s törvénymódosításban vagylagossá változtatta azt. (Amit törvényhozóink ebben a kérdésben eljátszottak, az nem semmi. Bővebben lásd erről az Élet és Irodalom 2008/17. számában megjelent: Építményadó – impotencia adóügyben című cikket.) A törvény lényege, hogy az eddig abszolút igazságtalanságot okozó alapterület szerinti, avagy a nagyon költséges korrigált forgalmi érték helyett az önkormányzat az ún. számított értéken alapuló ingatlanadóztatási módszert is alkalmazhatta volna. Ez a korábbi illetékhivatali adatokon nyugvó, a területi sajátosságok figyelembevételével módosított adótétel lett volna, amely közelít a valósághoz, hiszen az egyedi ingatlanoknál figyelembe vette volna annak korát, állagát és állapotát, elhelyezkedését stb.
[[ Oldaltörés: Alternatív megoldás ]]
Az országgyűlési biztosnak ez nem tetszett, megtámadta az Alkotmánybíróság előtt. Az Alkotmánybíróság – két különvéleménnyel – ezt a rendszert alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. Több indok mellett az egyik megdöbbentő megállapítás az, hogy mivel az ingatlan tényleges értéke nem vitatható bíróság előtt, alkotmányos jogok sérülhetnek. E szerint alkotmányellenesek a ma hatályos vagyoni típusú adók, a gépjárműadó, a terület-alapú házadó és telekadó is. A határozat tehát azt várja el, hogy egy ilyen adó alapja a forgalmi érték legyen, amelynek nagysága bíró előtt vitatható lehessen! Vagyis olyan adót kellene bevezetni, ahol mind a négymillió ingatlant fel kellene értékelni, majd ezt az értéket karban kellene tartani! Nyilvánvaló képtelenség. Az alkotmány őreit nem zavarta az sem, hogy két tagjuk különvéleményben cáfolta döntésüket, de azon is átsiklottak, hogy – tudomásom szerint – a világon sehol sincs tényleges forgalmi értéken alapuló ingatlanadó, noha számos ország él e vagyoni típusú adónemmel. Talán mégis kereshető más megoldás. Egy új törvényben esetleg kimondható, hogyha a számított érték magasabb az ingatlan forgalmi értékénél, akkor a forgalmi érték legyen az adó alapja. Miután a számított érték tipikusan és jelentősen alacsonyabb a forgalmi értéknél, az esetleges értékelések száma elenyésző lehet, s ezekben az esetekben a bíró eldöntheti, hogy mennyi a forgalmi érték. (Nem lesz könnyű dolga, mert egy ingatlannak annyi forgalmi értéke van, ahány szakértői-vélemény készül.)
Azért ha a kérdés felmelegítése napirendre kerülne (Bokros Lajos újra felvetette!), én az előkészítők helyében először az országgyűlési biztoshoz mennék, lát-e valami megtámadni valót benne. Ahhoz az országgyűlési biztoshoz, aki most a vagyonelszámoltatási vizsgálatok felfüggesztését követeli. (Még jó, hogy az egyetemen azt tanították, hogy az országgyűlési biztosi intézmény eredete a római jogban gyökeredzik. Akkor néptribunnak hívták!)
Amúgy jó lehet országgyűlési biztosnak lenni. Mindenféle szakmai és társadalmi kontroll nélkül bármit lehet állítani. Attól tartok, hogy a hirtelen nyilvánosságot kapó embernek az intelligens felelősségtudatában kell bíznunk, ha van neki ilyen.