Italautomaták és az APEH-ellenőrzés

2008.10.25., 13:08 Frissítve: 2008.10.25., 13:12

Tetszik

Nem adnak számlát a fogyasztónak az ital- és áruautomaták, de a szigorú elszámolás miatt nemigen lehet a zavarosban halászni - állítják az üzemeltetők, amit az adóhatóság sem cáfol.

Aranytojást tojó tyúk volt 12 évvel ezelőtt, a jelenlegi árrés többszörösével lehetett dolgozni, nem volt okunk ügyeskedni" - meséli az áru- és italautomata-üzletből (vagy ahogy szakmabeliek angolul nevezik: a vendingbizniszről) Szöllősi Balázs, aki annak idején egyetemistaként, egy matekvizsga előtti estén gondolta ki, hogy gépet vásárol. A ma már országszerte ezer berendezéssel dolgozó MMMatik ügyvezetőjének a tapasztalt, gazdasági ügyekben jártas családtagok azt tanácsolták: ne tegye. Az idő azonban a fiatal üzletembert igazolta. Igaz, ma már arra panaszkodnak a piaci szereplők, hogy csak minimális nyereséggel tudnak dolgozni, egyrészt mert az automaták multi üzemeltetői lenyomják az árakat, másrészt mert egyre kevesebben vásárolnak automatákból. "Míg öt évvel ezelőtt másfél milliárdos forgalmat bonyolíthatott le egy ezergépes cég, ma már csak 400-500 millióval számolhat" - számszerűsítette Szöllősi a piac jelenlegi jellemzőit.

"Ma egy kávé eladhatatlan 50-70 forintnál drágábban, a minimálbérért dolgozó gyári munkás nem erre költi a pénzét, 5-10 százalékos profittal számolhatunk" - közölte a HVG-vel Eglmayer Péter, a Magyar Ital- ás Áruautomaták Szövetségének (MIÁSZ) elnöke, aki a rendszerváltás után vágott bele a vendingbe. A piaci szereplők 70 százalékát lefedő tagság szolgáltatta adatok szerint azért így is évi 15-20 milliárd forintos forgalmat produkálnak 20-25 ezer géppel. Az ötven géppel dolgozó Karaba György tapasztalatai is beszédesek, ő azt mondja: 2002-ben 50, míg 2008-ban már csak 40 százalékos árréssel tudta értékesíteni a termékeket, ma félszáz géppel havi 2 millió forintos árbevételt könyvelhet el. "Ebből a csökkenő árrésből a korábbi költségek sokszorosát kéne kitermelnünk, ami gyakran lehetetlen" - állította Karaba.

A rendszerváltás előtt a monopolhelyzetben lévő Utasellátó szolgáltatott főként vasútállomásokon - kávé és süti formájában. A ma már gyárakba, kórházakba, irodaházakba, oktatási intézményekbe, pályaudvarokra is kihelyezett automaták többnyire meleg italt, üdítőt, szendvicset, csokit, óvszert, tampont kínálnak. A kínálat némiképp maradinak tűnhet például a japánhoz képest, ahol tejért, nyakkendőért vagy zokniért is "automatázhatnak" a fogyasztók. Magyarországon erre nincs fizetőképes kereslet, és várhatóan nem is lesz. Eglmayer Péter egy rendhagyó példát említ: a Ferihegyi reptéren virágautomatából vásárolhat a feledékeny vendégváró.

A teljes cikket olvassa el a csütörtöki HVG-ben.

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.