adozona.hu
Adóreform-dilemmák: egy a kulcs?
//test-adozona.hu/archive/20080524_ado_reform_egykulcsos_csillag_hvg
Adóreform-dilemmák: egy a kulcs?
A különböző forrásokból származó jövedelmekre egységesen érvényes egykulcsos adó mellett érvel cikkünk szerzője, aki személyes felelősséget is érez a követett adópolitika gazdasági és morális következményeiért.
Nem véletlen, hogy az egykulcsos adókat nem a fejlett, nem a hosszú demokratikus múlttal és nem az évszázadokra visszatekintő adómorállal rendelkező országokban vezették be. A kelet-európai országokban az adófizetés kötelezettsége messze nem volt általános, még kevésbé volt elismert. Az emberek többsége Kelet-Európában nem érti, hogy a társadalmilag szervezett közszolgáltatások (oktatás, egészségügyi ellátás, szociális segélyek) pénzügyi fedezete csak akkor teremthető elő, ha mindenki befizeti adóját és járulékait. Pestiesen szólva: a közteherviselést elkerülő sunnyogás volt a jellemző magatartás. A globális pénzügyi piacok szigorú értékítélete miatt bajba jutott átalakuló kelet-európai országoknak a korábbiaktól gyökeresen eltérő, jól tervezhető bevételi és szilárd erkölcsi alapokra kellett állítaniuk államháztartásuk rendszerét. Mind a két szempont fontos: a pénzügyi és az erkölcsi is.
A közszolgáltatások pénzügyi fenntarthatósága, a kiszámítható gazdasági környezet, a szilárd költségvetés, a fenntartható és finanszírozható növekedés nem alapozható közsunnyogásra. A korábbi, sokféle kivétellel, mentességgel, változatos adómértékekkel jellemezhető adóvilággal való szakítás hordozója az egykulcsos adó. Az a magára keveset is adó átalakuló ország, amelyik a gyökeres reformok kapitalista útjára lép, kénytelen a "brand-building", a reformország márkanév elnyerésére irányuló erőfeszítések keretében az adórendszer egykulcsosságáról is szólni programjában.
A szomszédos országok nem csupán az egykulcsos adó bevezetése miatt lettek sikeresek - ráadásul sokféle "egykulcsos" rendszert vezetettek be -, hanem mert fegyelmezett fiskális politikát folytattak: a kiadások előre bejelentett, következetes és fokozatosan előrehaladó mérséklésével teremtették meg a mozgásteret az egykulcsos adó bevezetésének látványos sikeréhez. Ebben is egészen másképp gondolkodnak, mint ahogy azt Magyarországon a ma uralkodó gazdaságpolitikai kurzus teszi. Nem abból vezetik le az egyébként helyeselhető javaslatot, hogy "mekkora a mozgástér", hanem abból, mekkora mozgásteret kell a kiadások meggyomlálásával ahhoz teremteni, hogy az adófizetési hajlandóságot javító, a közsunnyogást közteherviseléssel felváltó egykulcsos adórendszerben még a bevezetésének első évében várható bevételelmaradás miatt se kerüljön veszélybe az államháztartás egyensúlya.
Csillag Istán cikkét olvassa el az e heti HVG-ben!