adozona.hu
Mi az összefüggés az adóztatás és elszabaduló élelmiszerárak között?
//test-adozona.hu/archive/20080521_ado_egykulcsos_kpmg
Mi az összefüggés az adóztatás és elszabaduló élelmiszerárak között?
Tetszik
Az adóztatás végső soron egy eszköz az állam kezében, és mint minden eszköz használatának, az adóztatásnak is megvannak a maga hatékonysági szempontja és korlátai. Ahogy horgászbottal szántani se túl hatékony, úgy a legkülönfélébb társadalmi célok elérésére se feltétlenül az adórendszer jelenti a leghatékonyabb eszközt. Nem a különféle adófajták közti választás, vagy a túladóztatás dilemmáival kívánok foglalkozni, hanem napjaink egyes figyelmen kívül nem hagyható folyamatain át próbálom érzékeltetni a tág értelemben vett adóztatás - mint a piaci folyamatokat potenciálisan befolyásoló állami eszköz - veszélyeit. Demetrovics Gergely, a KPMG adószakértője kommentál.
Mi a közös napjaink globális világgazdaságának három leginkább félt krízise, az amerikai ingatlanpiaci hitelválság, az energiaárak elszabadulása, illetve az élelmiszerpiacon tapasztalt áremelkedés között? Egy közös pont biztosan van. A kialakulásukban - egyebek mellett - mindhárom esetben fontos szerepet játszott, hogy a piaci folyamatok jelentősen eltávolodtak a fundamentumoktól.
Utóbbi két területen, az energia- és élelmiszerválság esetén a porszemeket - vagy inkább sziklákat - egész pontosan államok dobálták, dobálják a rendszerbe. Annak, hogy ma ott tartunk, ahol tartunk, abban nagy szerepe van a piaci folyamatokba való jelentős kormányzati beavatkozásnak. Ennek egyik formája a piaci folyamatok torzítása különböző fogyasztási adók, vámok, támogatások és egyéb versenykorlátozó intézkedések révén. E megállapítás fokozottan igaz az élelmiszerpiac anomáliáira.
Nyugodtan kijelenthető, a világ élelmiszerpiaca úgy beteg, ahogy van. Az eddig kapott kisebb-nagyobb pofonok és a küszöbön álló óriásiak kellenek ahhoz, hogy kijózanodjunk. A fekete levest egyaránt isszák Mexikóban (az amúgy csodálatos feketebab levesük mellett), a fekete kontinensen, csakúgy mint Ázsia szegénynegyedeiben, és persze egyre fokozódó mértékben, a "gazdag világban", jelesül Európában és Észak-Amerikában.
Hogy jutottunk idáig? Gondoljunk csak néhány jellemző, és persze ezen keretek között szükségszerűen leegyszerűsített élelmiszerpiaci trendre. Az északi félteke fejlett államai által bőségesen támogatott mezőgazdasági termékek számos fejlődő ország mezőgazdasági termelőinek nem csak exportképességét, de még hazai piacképességét is elvették. Mindehhez társult a legtöbb jelentős mezőgazdasági exportőr ország által alkalmazott importvám- és kvótarendszer. Ezek mögött persze akár sokak által elfogadott és támogatott társadalmi, gazdasági, politikai megfontolások is lehetnek.
Ahogy a probléma kialakulásában is jelentős szerepet játszott a piacok torzítása, úgy hasonló reflexek látszanak működni a válságra adott első megoldások terén is. Nagy ázsiai mezőgazdasági exportőrök például exportkorlátozásokat vezettek be, félve a belső kínálat csökkenése okozta hiánytól és annak inflációs nyomásától. Nem nehéz belátni, hogy hosszú távú megoldást ez nem fog nyújtani. A sort folytathatnánk. A száguldó olajárak láttán hazánkban ugyanúgy hallani az üzemanyagárakba beépülő adók csökkentéséről, ahogy az amerikai elnökválasztási kampányban. Rövidlátó és felszínes megoldás lenne az óceán mindkét partján.
Ha nagyon tömören próbálnánk összefoglalni, hogy mi a fenti folyamatok, a piac állami eszközökkel folytatott torzításának eredménye akkor a következőkre juthatunk: torz piacokon az erőforrások szükségszerűen rosszul kerülnek elosztásra. Más szóval az adott piacon a beruházásokra nem a megfelelő helyen, módon és mértékben kerül sor. Az erőforrások rossz elosztása a hatékonyság csökkenéséhez vezet. Másképp fogalmazva, a szükségesnél drágábban termelünk. Végül pedig, drágábban veszünk. Kétszeresen is: egyrészt a drágább termelésből kifolyólag, másrészt az állami beavatkozások árát is mi fizetjük meg, hiszen az állam belőlünk él. Utóbbi tételnek ma Magyarországon nagyon sokan nincsenek tudatában, nem árt ismételgetni.
Fentiek nem jelenthetik azt, hogy semmiféle össztársadalmi, szociológiai, akár politikai cél megvalósításában ne lehetne az adórendszert, mint eszközt használni. Csupán azt kívántam érzékeltetni, hogy a tág értelemben vett adóztatás, mint eszköz nagyon sokba kerülhet mindnyájunknak, ami az egész világra kiterjedő kríziseken túl kisebb léptékű, országhatárokon belüli problémákhoz, feszültségekhez, veszteségekhez is vezethet.
A félreértések elkerülése végett pedig azt sem árt leszögezni, hogy nem csak világméretű piacokba történő fiskális beavatkozás esetén van értelme a fentiekről gondolkozni, hiszen minden egyes adókedvezmény és mentesség is hasonló jellegű állami beavatkozásnak minősül, ami hasonló hatásokkal járhat meghatározott piacok, személyek, társadalmi csoportok, feladatok körében.
Ha a magyar adórendszer kihívásait, az adórendszer megváltoztatását, urambocsá' reformját illető, évek óta sokak által az unalomig ismételgetett tézisekre vonatkoztatjuk a fentieket, akkor szomorúan kell megállapítanunk, hogy bár heves és régi vita folyik az adórendszer átalakításáról, kevés szó esik arról, hogy egy-egy meglévő (és esetleg megszüntetendő), vagy megcélzott, bevezetni tervezett adózási ösztönző adófajta, adózási mód hogyan, milyen mértékben éri el célját, milyen hatékonysággal, és milyen áron.
Hosszan lehetne sorolni azon magyar adószabályok körét, amelyek a mögöttük rejlő, és sokszor önmagukban is megkérdőjelezhető társadalmi (vagy annak mondott) célokat csak jelentős társadalmi költségek mellett, hatékonysági szempontokra tekintet nélkül érik el, ha egyáltalán elérik. Amikor adóreformról, az adórendszer egyszerűsítéséről beszélünk, ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni kellene. Aki azzal érvel egy egykulcsos adónem mellett, hogy az egyszerűbb, annak nem ártana visszamennie negyedik általánosba, ahol is nem okozhat gondot két matematikai alapművelet, a szorzás és az összeadás megfelelő sorrendben történő elvégzése.
Az adórendszer egyszerűsége, hatékonysága és felhasználó-barátsága sokkal inkább függ a rajta keresztül elérni kívánt fiskális, újraelosztási és egyéb társadalmi célok megfelelő, lobbi-érdekeknek ellenálló megválasztásán. Minél kevesebb van ezekből annál jobb, másképp fogalmazva, annál kevesebb kárt tehet az adórendszer – a fentiek számomra ezt a tanulságot szolgálják.
Demetrovics Gergely
adószakértő
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
