adozona.hu
Adóterhelés kontra egykulcsos adó
//test-adozona.hu/archive/20080422_kpmg_egykulcsos_ado
Adóterhelés kontra egykulcsos adó
Tetszik
Egyértelműen látszik, hogy béreket terhelő, kiugróan magas adó- és járuléksúlyért sokkal kevésbé a személyi jövedelemadó a felelős – az jóval inkább a hatalmas járulékoknak köszönhető - írja e heti kommentárjában a KPMG szenior adómenedzsere, Gombkötő Bálint, aki az egykulcsos adóval kapcsolatban hívja fel a figyelmet néhány fontos részletre.
2006-os adatok alapján megközelítőleg 19 százalékos volt az összevonás alá eső jövedelmeket terhelő átlagos személyi jövedelemadó terhelés, figyelemmel a jelentős mértékű adókedvezményekre is. Más szavakkal változatlan jövedelmi viszonyok mellett, egykulcsos, 19 százalékos jövedelemadó alkalmazása esetén a költségvetési bevétel változatlan lett volna. Mivel az APEH információi alapján az adókedvezmények mértékéről is tudunk, (átlagosan az egyébként fizetendő adó 22 százaléka volt) azt is kiszámíthatjuk, hogy a hatályos adókulcsokat figyelembe véve átlagosan havi 200 ezer forint körüli bruttó jövedelem viselte a véglegesen adódó 19 százalékos adóterhet. Ezen jövedelemkorlát fölött azonban kevesebb bevalló volt 2006-ban, mint alatta, így az egykulcsos adórendszerrel még változatlan bevallott jövedelmi viszonyokat alapul véve is többen jártak volna rosszul, mint jól. Amennyiben az egykulcsos adórendszer gazdaságfehérítő hatással is jár, akkor ugyan nőhetnek a költségvetés bevételei, de az immáron adófizetők közé kerülő rétegek terhei is jó eséllyel növekednének a korábbi állapothoz képest, így ők is a rendszer „károsultjai” lennének. Ennek megfelelően immáron két ok is a progresszív adórendszer mellett van:
1. a közterhekhez való hozzájárulás során a progresszivitás az arányosság és a méltányosság elvét kívánja érvényre juttatni (szja-törvény 1 §), és / vagy
2. az egykulcsos rendszer bevezetése egyszerűen szavazatvesztéssel járna.
A magyar adórendszer progresszivitása egészen szűk jövedelemsávban érvényesíti szinte teljes hatását. A minimálbér majdnem adómentes, a fizetendő járulékok okán azonban a bért terhelő effektív adó és járulékkulcs még 40 százalék körül mozog , míg 140 ezer forintos havi bruttó fizetés felett a határadókulcs már 65 százalékos. Ettől a ponttól kezdve minden plusz forint munkáltatói ráfordításból a munkavállaló már csak 35 fillért tehet zsebre, a maradék (a nettó összeg kétszerese!) a költségvetésbe vándorol, amely mérték szinte egyedülálló a világon. Jövedelemadó-rendszerünk tulajdonképpen már jóval az átlagos jövedelemszint alatt teljes erővel csap le, mely számomra bizonyossá teszi azt, hogy egyúttal bizonyosan az úgynevezett túladóztatottság állapotában van gazdaságunk (a munkabért terhelő adók és járulékok terén legalábbis).
Egyértelműnek tűnik tehát, hogy esetünkben sokkal inkább a második (politikai) ok bújhat meg a progresszív rendszer fenntartásának háttérben. Ugyanakkor fel szeretném hívni arra is a figyelmet, miszerint egy egykulcsos, 19 százalék körüli szja-rendszer (a kedvezmények teljes eltörlésével) továbbra is az átlagos 54 százalék körüli effektív adó- és járulékterhet jelentené, azzal, hogy a rendszer progresszivitását kisimítja. Ez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben az effektív adókulcsban az OECD-átlaghoz kívánna az ország közelíteni (37,7 százalék), vagy akár csak a környező országok adóterhelését tekintenénk célnak (Szlovákia Csehország vagy Lengyelország mind 40 százalék körüli effektív rátát alkalmaz) óriási járulékcsökkentést is elő kéne irányozni. Számításaim szerint az egykulcsos, kedvezmények nélküli 19 százalékos szja-rendszer mellett még a különadó és a járulékplafon eltörlése esetén is 40 százalék felett tartható az effektív ráta, úgy, hogy közben a jelenlegi összes járulékteher 40 százalékkal a jelenlegi 50 százalékos mértékről 30 százalékra csökkenne.
Egyértelműen látszik, hogy béreket terhelő, kiugróan magas adó- és járuléksúlyért sokkal kevésbé a személyi jövedelemadó a felelős – az jóval inkább a hatalmas járulékoknak köszönhető. Figyelembe véve azt, hogy a kormány néhány gazdaságfehérítést célzó, adócsökkentést nélkülöző, óvatos intézkedése (pl. minimumadó bevezetése, vagy a minimálbér kétszerese után szedett járulék) kifejezetten sikeresnek tekinthető, véleményem szerint jól mérhető és hatalmas mértékű potenciál rejlik a különböző burkolt munkaviszonyok kifehérítésében. A túladóztatottságból fakadóan az is egyértelmű, hogy a jelenlegi hatalmas adó- és járulékterhek mellett a „gazdaságfehéredés” nem tud megindulni – a közteherviselés megvalósulása irányába a kormánynak kell megtennie további, az eddigieknél jóval határozottabb lépéseket.
Gombkötő Bálint
KPMG
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
