Társasági adó és áfa: mi van, ha rossz az APEH becslése?

Megosztás Tetszik

Amikor egy vizsgálat során az adóhatóság úgy dönt, hogy az iratok és a könyvelés nem támasztják alá a benyújtott bevallások adatait, továbbá, hogy ezen iratok nem alkalmasak az adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, a bevételeket becsléssel állapítja meg. Mit jelent ez az adózó számára és mire célszerű odafigyelni az eljárás során?

A becslés során az APEH-nak figyelembe kell vennie az adózó bizonyítékait  és indokolnia, ha nem fogadja el azokat. Ugyanez vonatkozik az adózó bizonyítási indítványára is: vagyis indok nélkül nem utasíthatja el azt az adóhatóság. A társasági adó megállapítása során kerül sor, bizonylatok hiányában az adóhatóság a fizetendő adót a tényleges eladási ár, a levonható adót a tényleges beszerzési ár alapján saccolja. Ezek hiányában a forgalmi érték, vagy az árképzési szabályok szerint kalkulált ár, illetőleg a szokásos piaci ár és a vonatkozó adómérték alapján állapítja meg. 

Az APEH-nak meg kell jelölnie azt is, hogy milyen árra vagy értékre alapozta az adó alapjának megállapítását. A megjelölt árat vagy értéket hitelt érdemlő adatokkal alákell támasztania. Az áfánál a levonható adót az adóhatóság becsléssel abban az esetben állapíthatja meg, ha a bizonylatok hiánya elháríthatatlan külső okra vezethető vissza. Ezzel kapcsolatosan azonban olyan megkötést is tartalmaz a törvény, mely szerint a levonható adónál a csak abban az esetben alkalmazható becslés, ha a bizonylatok hiányát természeti-, illetőleg az adózó érdekkörén kívül álló okból bekövetkező katasztrófa okozta. Ebbe a fogalomkörbe kizárólag a vis maior érthető, vagyis a különféle, az ember által elháríthatatlan külső ok, mint pl. a tűzeset, árvíz. 

A levonandó adónál konkrétan meg kelljelölni, hogy a vis maior milyen esemény következtében állt be.
Az egységes bírói gyakorlat számos esetben kifejtette, hogy az elháríthatatlan külső ok (vis maior) körébe nem tartozik a lopással, rablással okozott kár. Nem tekinthető elháríthatatlan külső oknak például, ha feltörik az autót vagy ellopják. Az adóhatóság szerint az ellopást, feltörést ugyan adott esetben nem lehet megakadályozni, azonban a bizonylatokat oly módon kell őrizni és tárolni, hogy ilyen körülmények se eredményezzék azok eltűnését. 

Ennek ellenére volt már rá példa, hogy a társasági és az általános forgalmi adót úgy becsülte meg az APEH, hogy a cég - az adóhatóság állításával szemben - nem értékesítette a készletét. Ott hibázott a cég, hogy a könyvelésében nem jól szerepeltek a készletre vonatkozó adatok. A becslés ez esetben megalapozatlan volt, hiszen az adóhatóság a tényállás tisztázása körében köteles lett volna a társaság készletének létezésére vonatkozó bizonyítékokat megvizsgálni és azok elutasításáról vagy elfogadásáról megindokolt döntést hozni. A valóság bizonyításának becslés esetén minden esetben helye kell, hogy legyen, mert a becslési eljárás csak a valós adóalap megállapítására szolgálhat.