adozona.hu
Aránytalan közteherviselés: ki állja az szja egyharmadát?
//test-adozona.hu/archive/20080122_szja_kozteherviseles_aranytalan
Aránytalan közteherviselés: ki állja az szja egyharmadát?
Tetszik
A személyi jövedelemadó mindössze vékony szelet a magyar adórendszerben, az ezen a címen befizetett összeg a teljes adóbevétel ötödét sem éri el. Mégis állandó témája közéletünknek, sorozatos viták zajlanak annak mértékéről, progressziójáról, avagy éppenséggel lineárissá változtatásáról. (Érthető, hiszen ez az az adó, amelyet rögtön látunk a bérpapíron, vagyis az a bér, amelyet meg sem kapunk.) Ennek ellenére személyes tapasztalatom, hogy sokszor a vitázók nem, vagy alig ismerik azokat a tényeket, adatokat, amelyek nélkül jó néhány megállapítást nem is tennének, vagy nem úgy tennének, mint az adatok pontos ismeretével.
A kontár- és fusimunka ellenértéke, a borravaló és paraszolvencia, a magánbérbeadás és –óraadás stb. ellenértékeinek csak kis része jelenik meg az adóbevallásokban. Ha mechanikusan erre a szegmensre vetítjük a nemzetgazdasági szinten számított adózatlan gazdaság nemzeti össztermék (GDP) arányos mértékét, akkor is az egyébként adóköteles jövedelmek legalább 20 százaléka után nem adózik senki. (Azt se feledjük, hogy a kiáramló jövedelmek nem jelentéktelen hányada a törvényi előírások miatt nem is látható a bevallásokból. A nyugdíjak nagy része, a családi pótlék, az étkezési hozzájárulás, az üdülési csekk és még vagy százféle jövedelem kívül marad ezen a körön!)
Az adóhivatal – idén kicsit megkésve – novemberben tette közzé az utolsó lezárt adóévre, 2006-ra vonatkozó adózási adatainkat. Nézzük ezek közül azokat, amelyek vélhetőleg közérdeklődésre tarthatnak számot.
Csaknem 4,5 millió magánszemély szerzett adóköteles jövedelmet. A bevallott átlagjövedelem évi 1.677 ezer forint volt, ez havi nettó körülbelül 80-85 ezer forint, nem túl sok. Természetesen a KSH átlagjövedelmi adatai ennél magasabbak, hiszen egyrészt a mintavétel reprezentációjából hiányoznak a kevés alkalmazottat foglalkoztatók adatai, másrészt statisztikai szempontból az adómentes jövedelem (pl. étkezési ticket) is jövedelem.
Az adóköteles átlagjövedelem immáron második éve beleszaladt a felső kulcs sávjába, ami 2006-ban 1.550 ezer forintnál kezdődött. A sávos progresszióból következően ebből 127 ezer forint után kell 36 százalékos úgynevezett számított adókulcsot alkalmazni, az alatta levő részre 18 százalék az elvonás mértéke.
Érdekes a közteherviselés aránya a különböző rétegek között. A 4.5 emberből 1 milliónak úgy volt jövedelme, hogy nem kellett adót fizetnie. A 3,5 millió adót fizető magánszemélyből 994 ezer vallott évi 2 millió forint feletti jövedelmet, ugyanakkor ők fizették az adó tömegének 79 százalékát! A 6 millió forint vagy ennél magasabb éves bruttó jövedelmet elérő 113 ezer fő pedig az adó tömegének mintegy 30 százalékát fizették! Tehát a jövedelemtulajdonosok 2,5 százaléka állja az összes szja közel egyharmadát! Ez aztán igazán meredek progresszió, amelyet nem is gondolnánk a kétkulcsos (18,36 százalék) adótábla láttán. Az ok az adókedvezményekben keresendő, amelynek többségét jövedelemhatárhoz kötötten élvezhetjük. Ez a progresszió a 2007-es jövedelmeknél még meredekebb lesz, mivel a 4 százalékos különadó a magas jövedelműeket sújtja.
A közzétett adóterhelés 18,8 százalék (egytized százalékponttal alacsonyabb az előző évinél). Azt nem tudtuk meg a tájékoztatásból, hogy az adót fizetők átlagos adóterhelése milyen szintű volt. Ez nyilván magasabb, hiszen a jövedelem-tulajdonosok 22 százalékának egyáltalán nem kellett fizetni. Közel járhatunk az igazsághoz, ha legalább 22-23 százalékot becsülünk. Az egyéni vállalkozások jövedelme (már ott ahol volt) nem érte el átlagosan az évi 700 ezer forintot, alig éri el a bevallott átlagjövedelem 40 százalékát. Tudom, sok az ú.n. kényszervállalkozó, de az átlagjövedelemnél is sok a minimálbéres, vagy az alatti jövedelemmel rendelkező magánszemély. Ez az aránytalanság lassan két évtizede áll fenn.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
