Számlaadás: egymilliós bírság a mulasztóknak

dr. Vámosi-Nagy Szabolcs

2007.11.27., 06:54 Frissítve: 2008.01.30., 15:54

Tetszik

Az elmúlt hetekben merőben új jelenségre figyelhetett fel a nagyérdemű közönség. Óriásplakátokon, újságok reklámoldalain, rádió- és tévéreklámokban ösztönzik a lakosságot arra, hogy a boltokban kérjen nyugtát. Ha nem kap – egyébként a törvény szerint automatikusan járna. Fair play – fütyülőbíróval. Hogyan szigorítják a bírságot jövőre? Vámosi-Nagy Szabolcs kommentál.

Ha nem kér számlát, kifogással sem élhet – figyelmezteti a vásárlókat a naponta többször sugárzott társadalmi célú reklám. Nem tudom, a konkrét reklám jó-e vagy nem, nem vagyok kommunikációs szakember. Adóval foglalkozóként azonban értékelem, hogy az adózatlan gazdaság szűkítésére nemcsak a kötelezés, hanem a büntetés eszközét is bevetették. A kettő együtt – reméljük – az eredményességet növeli. Valakik mégiscsak gondolkodnak a kormányhivatalok tájékán, sőt pénzt is költenek egy társadalmilag nagyon fontos kérdés megoldásának a „reklámozására”. Csak így tovább! Végre!

Hazánkban komoly történelmi hagyományai vannak az adóelkerülésnek, aminek okait itt most nem boncolgatjuk. Az adózatlan gazdaság visszaszorítása érdekében számos intézkedés, intézkedés-sorozat született. Az adóellenőrzés fokozásának is kezdik megteremteni az alapjait. Az elvárt jövedelem, a minimális tb-alap, a hátralékosok adatainak közzététele mellett új szigorító szabályok születtek napjainkban. A rábeszélés, az összefüggések népszerű stílusú ismertetése, a vásárló jogaira figyelmeztetés egyszerű módja lehet olyan hatásos, mint a büntetés. Utóbbi szerint a jövőben a számla- és nyugtaadási szabályokat megsértő vállalkozások akár 1 millió forintra is bírságolhatóak, s emellett az alkalmazottak is pénzbüntetéssel (legfeljebb 50ezer forint) sújthatóak. A bejelentetlen alkalmazott miatt nemcsak a bírság duplázódott meg, de három hónap elmaradt közterhét is megbecsülheti az adóhatóság. A közbeszerzési pénzek elköltésekor a fővállalkozó úgynevezett nemleges adóigazolást köteles kérni az alvállalkozótól.

Az ilyen és ehhez hasonló szabályok szükségesek ahhoz, hogy az adózáson kívül rekedt összegek bekerüljenek a közteherviselésbe. Nem szabad lebecsülnünk őket, sok kicsi sokra megy. Egyébként is nehéz „nagyot dobni” egy olyan jogrendszerben, ahol a jogosultságoknak szabad teret engedtek úgy, hogy az együttéléshez szükséges kötelezettségekről sokkal kevesebb szó esik, ahol a szabadság és a szabadosság gyakran keveredik. Az e téren tapasztalható szisztematikus építkezés (adóslista, építések kötelező bejelentése, vagyonosodási vizsgálatok stb.) támogatandó. Reméljük, hogy a három-négy évre indított folyamat nem szakad meg, hanem folytatódik. A mostani törvénymódosítások mindenesetre ezt bizonyítják.

A magyar adózó legnagyobb rákfenéje az adózatlan gazdaság viszonylag magas szintje. A nemzeti össztermékhez képest 20 százalék körüli latencia a nyugat-európai átlagnak csaknem a kétszerese. A kilencvenes évek elején-közepén volt ez 30-33 százalék is, ezért bizonyos értelemben jónak is értékelhetjük a 20 százalékot. Azért mégis nagyon magas az arány, további csökkentése kiemelt érdeke a társadalomnak (és nemcsak pénzügyi szempontból). Ha többen fizetnének adót, ugyanazon államháztartási bevételhez többen járulnának hozzá, csökkenthető lenne az egy fizetőre jutó adó összege. Ez minden tisztességes adózó esélye a valahai alacsonyabb adóteherre.

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.