Vámosi: a nagyértékű vásárlások bejelentése kivitelezhetetlen

Megosztás Tetszik

Az utóbbi években számos intézkedés született az adózatlan gazdaság visszaszorítása érdekében. Ebbe a sorba illeszkedik „a rend kormánybiztosa” napokban közétett elképzelése is, amely szerint az ingatlan, az autó és más nagy értékű ingóság vásárlása esetén a kereskedő az ügyfelekről tájékoztatná az adóhatóságot. Az elképzelés megvalósíthatóságáról szakkomentárunk, Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young adószakértője, az APEH volt elnökhelyettese fejti ki véleményét.

Az adózatlan gazdaság feltárása közös érdekünk. A 38-39 százalék körüli GDP arányos adóterhelés a tisztességes adófizetők esetében csaknem 50 százalékos, ha hitelt adunk (szerintem: adhatunk) a fekete gazdaság méretére vonatkozó becsléseknek. Ez a nemzeti össztermék 20 százalékára tehető, vagyis a GDP minden ötödik forintja után nem fizetnek adót. Ha mindenki viselné a törvények szerinti közterheket, az egy adófizetőre eső adó kisebb lehetne. A társadalom eminens érdeke tehát az adózási morál, az adótudatosság fejlesztése, javítása.

Az utóbbi években számos intézkedés született az adózatlan gazdaság visszaszorítása érdekében. Az elvárt tb-alap, a vagyonosodási vizsgálatok, a munkaügyi szabályok szigorodása stb. mind olyan (kis)lépésnek tekinthető, amely segíti az adózás térnyerését. Ebbe a sorba illeszkedő „a rend kormánybiztosa” napokban közétett elképzelése, amely szerint az ingatlan, az autó és más nagy értékű ingóság vásárlása esetén a kereskedő az ügyfelekről tájékoztatja az adóhatóságot. Az APEH e hatalmas adatbázisból kikeresné, hogy mondjuk Gipsz Jakab 10 millió forintért vásárolt háztartási gépeket, külföldi utazást, gépkocsit, miközben az adóbevallása szerint minimálbérből él már jónéhány éve. Egy vagyonosodási vizsgálat során – ha Jakabunk nem tudja a forrás adózott vagy adómentese voltát bizonyítani – az adóhatóság utólag megadóztatja az ismeretlen helyről származó, adózatlan, de elköltött jövedelmet. Helyreáll a megsértett rend!

Az elképzelés alapvetően nem rossz. Az adóeltitkolók csak kis része változtatna emiatt vásárlási szokásain, s bonyolítaná ügyleteit külföldön. Nagyobbik részük ugyanúgy járna el, mint eddig, ez pedig „lebukáshoz” vezethet. Az intézkedés preventív hatása révén pedig egyesek legalább annyit bevallanának az eddig eltitkolt jövedelemből, amennyit el akarnak költeni.

Vizsgáljuk meg azonban közelebbről is a kérdést. Az bizonyos, hogy az ingatlan- és gépjárművásárlások bürokráciáját nem érdemes megterhelni további adminisztrációval, hiszen ezekről a szerződésekről az adóhatóság ma is tudomást szerez. Az illetékhivatal az APEH része, a földhivatal pedig minden szerződést elküld az illetékhivatalnak. A gépjárművek tulajdonjogának átírásáról a helyi adóhatóság hivatalból értesül a gépjárműadó miatt. Ez az adat a központi adóhatóság által is elérhető. Maradnak az egyéb nagy értékű ingóságok közül azok, amelyeknél a vételár a meghatározandó értékhatárt átlépték. Az értékhatár mértékénél nagy a ködszurkálás. Hallottunk 500 euróról (kb. 125 ezer forint), amelynél már egy jobb televízió készülék vételénél is felmerülhet az adatszolgáltatás. Szóba került a pénzmosási törvény 2 millió forintos határa, amelynek 3 millió forintra történő emelését tervezik. Egy ilyen típusú érték valóban nem mindennapos, így a „bolti forgalmat” valóban nem akadályozná.

A kereskedők persze tiltakoznak. Egy ilyen előírás rontaná az üzleti pozíciójukat (külföldre mennének vásárlók, sok adminisztráció). Az adóhatóság eddig nem szólalt meg, de kormányzati szervként aligha mondhat nyilvánosan a kormánytól eltérő véleményt (a köztisztviselői törvényből következően ilyet nem is tehet). Az elektronikus bevallás kiterjesztésének időszakában egy ilyen útra terelt tömeges adatszolgáltatás kezelhető, ha időben biztosítják számukra a technika fejlesztés feltételeit (ez eddig ritkán fordult elő).

Akkor mi a probléma? Nos, a mai magyar jogfelfogásban aligha kezelhető az a körülmény, hogy (az alkotmányon kívül) bármilyen jogszabály hatósági jogkörrel ruházza fel a kereskedőt. Ahhoz, hogy a rendszer jól működjön, a vásárlót azonosítani kell. Ez igazolvánnyal történhet, aminek felmutattatása sérti a személyiségi jogokat. Erről már az adatvédelmi biztos is nyilatkozott. A személyi szám kereskedelemben történő használatának tiltásáról szóló ítéletében ezt az Alkotmánybíróság ki is fejtette. Az azonosítást önkéntes alapokra helyezni azzal, hogy „ha a vásárló nem azonosítja magát, akkor az ügylet létre sem jöhet” szabály álságos. Nem a lóláb, hanem maga a ló lógna ki, s a kereskedő ellenérdekeltsége nyilvánvaló.

A „rend kormánybiztosa” egyik nyilatkozatában a lehetőségek között felvázolta azt is, hogy a kereskedő által átadott adatlapot a vásárló tölti ki mindenféle azonosítás nélkül. Ez a „legjobb”! Ha azt akarjuk, hogy 50 ezer Gyurcsány Ferenc és 50 ezer Orbán Viktor vásárlási adat érkezzen az adóhatósághoz, akkor ezt kell csinálni! Ugyanis ilyenkor a vevők vagy ismert személyeket, vagy a szomszédot, vagy nem létező személyt jelölnek meg, vagyis ez a rendszer nem használható semmire.

Összegezve; a rendcsinálási szándékkal egyetértve aligha látszik megvalósíthatónak ez az elképzelés. Jobb lenne elhagyni, s másfajta eszközök után nézni.