ÁSZ: megalapozatlan minden adóteher-mérséklő elgondolás

Megosztás Tetszik

Az 1988 óta működő, közel húsz éves hazai adórendszer megérett egy olyan átfogó modernizációra, amely egyidejűleg tud megbízható választ adni a nemzetközi adóverseny kihívásaira, képes megfelelni a költségvetés bevételi várakozásainak, helyes irányba orientálni a gazdasági szereplők döntéseit és a mainál igazságosabb közteherelosztást biztosíthat – állapítja meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nemrégiben kiadott elemzésében.

Az ÁSZ – eddigi gyakorlatától eltérően – a költségvetés véleményezése mellett kiadott egy alternatív makrogazdasági pályát felrajzoló tanulmányt, amelyben elemezték az adórendszert is, azt vizsgálva, hogy a változása milyen hatást gyakorol az államháztartási egyensúlyra.

Ennek alapján az ÁSZ megállapítja, hogy a 2008-2011 között teljesítendő feladatok, valamint a költségvetés helyzetének ismeretében megalapozatlan minden, a GDP arányában számolt adóteher-mérséklő elgondolás. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a terhek elosztásán változtatni kell. Ilyen struktúraváltoztatás lehet az élőmunka, a fogyasztás, valamint a tőke teherviselése közötti arány módosítása, a vállalkozási tevékenység eredményének adóztatásában a „különadó” megszüntetése, illetve az adóztatási jog központi, regionális és helyi szintek közötti elosztásának újragondolása.

Az ÁSZ a munkáltatók élőmunka-terheinek mérséklését tartaná kívánatos iránynak, s arra is felhívja a figyelmet, hogy bár ez önmagában nem garantálja a foglalkoztatási mutatók javulását, nélküle biztos nem lesz változás. Ellentételeként azonban a tőke és a tőkejövedelmek adóterhelését, valamint a környezetkárosító tevékenységek közterheit növelni kellene.

A fogyasztás adóterhelésének „lebegtetett” növelési szándékát aggályosnak és a hazai vállalkozásokat (a belső piacra termelés és fizetőképes kereslet korlátai miatt), valamint a társadalmat érintő hatásai miatt veszélyesnek tartja az ÁSZ.

A vállalkozási tevékenység eredményének adóztatásában az úgynevezett „külön adó” megszüntetését megfontolandónak véli a számvevőszék, hiszen a 2006-ban befolyó 41,3 milliárd forint külön adó 53,5 százalékát a hazai vállalkozások fizették. Az így kieső bevételek pótlására a társaságok adózás előtti eredményét módosító – igencsak engedékeny – szabályok felülvizsgálatát is javasolja. 

Az elemzés rámutat, hogy az előttünk járó országokban lényeges különbség van az adóztatási jog központi, regionális és helyi szintek közötti elosztásában, s ennek hazai vizsgálatát, illetve az önkormányzatok saját döntésen alapuló adóztatási jogának szélesítését szorgalmazná. Az ÁSZ úgy véli, a megújítás előtt álló értékalapú ingatlanadót önkormányzati hatáskörben kellene beszedni, és – a jelenleginél alacsonyabb adóteherrel – a vállalkozások és az önkormányzatok kölcsönös érdekeltségét kifejező iparűzési adót is fenn kellene tartani.

A számvevőszék kiemelt adónemekre végzett – nemzetközi gyakorlatot követő – teljességvizsgálatára hivatkozva megjegyzi, hogy hazai viszonyaink között hiányzik az adó- és járulékbevételek egységes elvek szerint készített információs bázisa, valamint egy általános érvénnyel elfogadott módszertan az adórendszer hatékonyságának egyértelmű minősítéséhez, illetve a kapott eredmények nemzetközi összehasonlíthatóságához. 

Az ÁSZ úgy véli, a közteherviselési rendszer modernizációját össze kell kapcsolni a hazai támogatáspolitika felülvizsgálatával, illetve a támogatáspolitikai elvek új alapokra helyezésével. E véleményét az állami és önkormányzati támogatáspolitika 2004-2006. évi tapasztalataira – korlátozott átláthatóságra és alacsony hatékonyságra – alapozza. Az átalakítás időszerűségét támasztják alá a Nemzeti Fejlesztési Terv I. és az Új Magyarország Fejlesztési Program keretében megítélt támogatások felhasználásának tapasztalatai is – jegyzi meg a számvevőszék elemzésében.

Az adómodernizáció nem lehet kampányszerű, átfogó helyzetértékelésre, a társadalompolitikai és gazdaságfejlesztési érdekek világos megfogalmazására van szükség – véli az elemzés. Csak ezekre támaszkodva – széles szakmai bázison nyugvó előkészítő munkát feltételezve – van remény egy újabb, hosszú távon is működőképes adórendszer kialakítására. Egy pillanatra sem feledhető, hogy az adózás nem cél, hanem eszköz a társadalompolitikai, a gazdaságfejlesztési és a költségvetési célok szolgálatában – emeli ki a számvevőszék.