adozona.hu
Efeho: sok vállalatnak inkább többletteher
//test-adozona.hu/archive/20071009_efeho_EandY_torveny_modositas
Efeho: sok vállalatnak inkább többletteher
Az kormány adótörvény-módosításai közül eddig a legtöbb vitát a kisadók összevonásából létrejövő úgynevezett erőforrás-fejlesztési hozzájárulás (efeho) váltotta ki. Az egyes adónemek összevonása azonban nem feltétlenül jelent tartalmi egyszerűsítést, sőt, számos vállalkozásnak jelentős többletterhet is okozhat – mutat rá az Ernst & Young (E&Y) adótanácsadó cég a hírlevelében.
A kormány az adórendszer egyszerűsítésére való törekvésében az egyes kisadók megszüntetésével és összevonásával egy új adónemet hozna létre, az úgynevezett erőforrás-fejlesztési hozzájárulást (efeho). Az új adó a szakképzési hozzájárulás, az innovációs járulék és a rehabilitációs hozzájárulás összevonása révén születne meg. A korábbi tervekkel ellentétben azonban mégsem szűnne meg a kulturális járulék, az egyes adónemek összevonása pedig nem feltétlenül jelent tartalmi egyszerűsítést, köszönhetően a bonyolult adókedvezmény-rendszerek fenntartásának – mutat rá az Ernst & Young (E&Y) adótanácsadó cég a hírlevelében. Számos vállalkozásnak jelentős többletterhet is okozhat az új adónem.
Mivel azonban a törvénymódosítások közül eddig ez a kérdés váltotta ki a legtöbb vitát, az E&Y megjegyzi: az Országgyűlés novemberben várható végszavazásáig még minden bizonnyal módosulni a tervezet.
Az efehót az innovációs járulékkötelezettség kiterjesztéseként lehet legjobban jellemezni az E&Y szerint. Az efeho alanyai lényegében a jelenleg szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezettek lesznek, annyi eltéréssel, hogy azok számára is fizetendő lesz, akiknek nincs munkavállalójuk.
Az efeho alapja a helyi adókról szóló törvényben meghatározott nettó árbevétel lenne, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével és az anyagköltséggel, vagyis megegyezne az iparűzési adóalappal. Adómentes lenne ugyanakkor az efeho-alapnak az a része – legfeljebb az adóalap 90 százalékáig –, amely a külföldön létesített telephelyen végzett tevékenységből származik.
Az efeho a foglalkoztatottak létszámától függően eltérő mértékű lenne. A tervezet szerint, ha az adóévben a foglalkoztatottak éves statisztikai állományi létszáma 19 vagy annál kevesebb fő, akkor az adóalap 0,3 százaléka, 20 és 50 fő között 0,35 százaléka, míg 50 főt meghaladó foglalkoztatotti létszám esetén az adóalap 0,6 százaléka lenne az adókötelezettség.
Az efeho fizetési kötelezettség három részből, egy innovációs, egy képzési és egy rehabilitációs részből állna. A több mint 50 személyt foglalkoztató vállalkozások esetében (amelyek most többé-kevésbé az innovációs járulék alanyai) a kötelezettség 42 százaléka lenne az innovációs, 8 százalék a rehabilitációs és 50 szazalék a képzési rész. Az 50 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató efeho-alanyok kötelezettsége innovációs részt már nem tartalmazna, hanem csak 86 százalékos képzési és 14 százalékos rehabilitációs részből állna, míg a 20 fő alatti cégek esetében – amelyek jelenleg nem alanyai a rehabilitációs hozzájárulásnak – már 100 százalékban csak képzési részből állna a kötelezettség.
Az eredeti elképzeléssel ellentétben a szakképzési hozzájárulás, valamint az innovációs járulék terhére eddig elszámolható tételek (például a dolgozók képzési költsége, saját tevékenységi körében végzett kutatásfejlesztési tevékenység közvetlen költsége stb.) a megfelelő efeho-részből továbbra is levonhatók lennének.
Az efeho után előleget is kellene fizetni, mégpedig negyedévente, egyenlő részletekben, az időszakot követő hónap 20. napjáig, illetve az utolsó negyedévben az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig. Az éves efeho összegét az adóévet követő május 31-ig kellene bevallani, megfizetni, illetve ettől az időponttól lehetne visszaigényelni. Az adóelőleg első évi összegét a szakképzési hozzájárulás és innovációs járulék fizetési kötelezettség után vallott adóelőlegek alapján határoznák meg.
Az efeho egyes részelemeinek összehasonlítása ugyanakkor a jelenlegi adómértékekkel meglehetősen nehézkes, hiszen – az innovációs járulékot kivéve – teljesen más az adóalap, illetve a rehabilitációs járuléknál jelenleg nem százalékos mértékkel történik az adó megállapítása. Az E&Y azonban hírlevelében kiemeli, hogy az efehó-hoz – az iparűzési adóval ellentétben – nem fűződne társasági adóalap-módosító tétel (ahogy az az innovációs járulék esetén sem alkalmazható jelenleg).
Emellett azt is megjegyzi az adótanácsadó a hírlevelében, hogy az iparűzési adóalapra épülő új adónem létjogosultsága szakmailag némileg megkérdőjelezhető, tekintve, hogy Magyarország versenyképessége – adó szempontjából – minden bizonnyal tovább romlik a régióban, illetve az innovációs járulékhoz hasonlóan akár a foglalkoztatást is visszafoghatja a 20 vagy 50 főt megközelítő alkalmazotti létszámmal rendelkező vállalkozások esetében. Ezeknél a cégeknél ugyanis akár plusz egy fő alkalmazása is számottevő adókötelezettség emelkedést eredményezne.
Vannak azonban olyan kisadók, amelyek 2008-tól megszűnnének. Ilyen például az állattenyésztési hozzájárulás, a halászatfejlesztési hozzájárulás, az erdőfenntartási járulék valamint a vadvédelmi hozzájárulás. Az eredeti tervekkel ellentétben viszont mégsem szűnne meg a kulturális járulék, amely a legszélesebb adózói kört érintette volna.