Ezzel jár a cégautó üzembentartói jogának átruházása

Megosztás Tetszik

Egy társaság átmenetileg gondolt pénzügyi nehézségei miatt ideiglenesen átadná autói üzembentartói jogát a dolgozóinak. Milyen következményekkel jár az ilyen tranzakció? Az Adózóna olvasójának kérdésére Pölöskei Pálné adószakértőnk válaszolt.

Jelenleg három személygépkocsija van a kft.nek. A cég árbevétele az utóbbi években jelentősen csökkent, és per pillanat nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Éppen ezért az autókat egyelőre nem szeretné eladni, de a költségeit nem akarná tovább fizetni (cégautó-adó, biztosítás, üzemanyag, fenntartási költség stb.) – ecsetelte a társaság helyzetét kérdezőnk. Azt tudakolta, hogy a cég átruházhatja-e az üzembentartói jogokat a dolgozókra addig, amíg el nem dönti, hogy értékesíti-e a kocsikat? Ha igen, akkor milyen adófizetési kötelezettsége keletkezhet (Tao, szja, stb.) ellenérték nélküli, ideiglenes átruházás esetén?

Kérdéseire szakértőnk a következőket válaszolta:

Üzemben tartónak a közúti közlekedési nyilvántartásról 1999. évi LXXXIV. törvény 2. § 9. pontja szerint a tulajdonos, illetve az minősül, akit a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján a járműnyilvántartásba bejegyeztek. Az üzemben tartói jog szerzése az Itv. 102. § 81) bekezdés d) pontja szerint vagyoni értékű jognak minősül, és illeték kötelezettség alá esik az Itv. 2. § (2) bekezdése szerint.

Az üzemben tartói jog átruházása azzal jár, hogy a cégautó adót, a biztosítást, a gépjármű üzemeltetési költségeit az üzemben tartó köteles megfizetni, viselni. Szerintem, mivel a gépkocsi használata a kft.-nél megszűnik, azt – terven felüli értékcsökkenés elszámolása mellett – ki kell vezetni a tárgyi eszköz nyilvántartásból, át kell sorolni a forgóeszközök közé. A társasági adókötelezettséget az értékcsökkenésre vonatkozó módosító tételek alkalmazása érinti.

A Szja tv. szerint (4. § (2) bekezdés és 7. § (1) bekezdés c) pont alapján) adóköteles (összevonandó) jövedelme keletkezik a magánszemélynek az üzemeltetési jog ellenérték nélküli szerzésére tekintettel. A bevételt – ellenérték hiányában – a szokásos piaci áron indokolt meghatározni, amelynek megfelelhet az illeték alapjául szolgáló érték (Itv. 72. §). A jövedelem megállapításakor a szerzéshez kapcsolódó költségek (például az illeték) levonható a bevételből.