Hol gyártották a papucsot? Egy termékcímke tartalmáról döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

Nem volt megfelelő az uniós irányelve átültetése a hazai jogba, ez vezethetett a hatóság és az elsőfokú bíróság téves döntéseihez. A „papucsügyi” pereskedés végére a Kúria tett pontot.

A felülvizsgálat során a Kúria azt állapította meg, hogy mind az elsőfokú bíróság, mind az alperes és az elsőfokú hatóság téves döntést hozott, amikor jogszabálysértésként értékelte, hogy a termékcímkén a gyártó és importáló neve, kereskedelmi neve, vagy védjegye és székhelye nem került feltüntetésre, mert a termékek piacfelügyeletéről szóló 2012. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Pftv.) 2. § 11. pontja és az Európai Parlament és a Tanács 2001/95/EK irányelv (továbbiakban: Irányelv) 2. cikk e) pontja összevetésével az Irányelv céljaira, rendeltetésére figyelemmel az állapítható meg, hogy az Irányelv nem megfelelően került átültetésre.

Mindebből következően a fél felhívhatja az uniós normát, az irányelvre jogokat alapíthat, és a tagállami bíróság köteles „félretenni” a joghatással bíró irányelvvel ellentétes belső jogi normát  (C-106/77. ügy)  és a bíróság köteles, amennyire lehetséges a belső jogszabályok értelmezésénél mérceként használni az uniós jogi normát, irányelvet (C-14/83. ügy)  A hatóságnak tisztáznia kellett volna az alapján, hogy ki minősül ténylegesen a termék gyártójának, a gyártónak a Közösség területén belül van-e székhellyel rendelkező képviselője és gyártónak tekinthető-e ilyen személy hiányában a termék importőre. Ennek tisztázása nélkül nem dönthető el, hogy a helyszíni ellenőrzéssel vizsgált női papucs tekintetében az Irányelv 2. cikk e) pontja és a Pftv. 13. § (2) bekezdése rendelkezései megsértésre kerültek-e.