Ez az egyik kulcsa a vállalatok versenyképességének

Megosztás Tetszik

Négy fő stratégiai területen is képes tenni azért egy vállalat, hogy hatékonyabb legyen az eszközkihasználtsága – mutatnak rá legújabb kutatásukban a Roland Berger szakértői.

Felmérések szerint a cégek negyedének okoz nehézséget, hogy optimalizálja eszközfelhasználását, pedig ez akár háromszoros hasznot is hajthat. A vállalatok 38 százaléka az optimista várakozások miatt túlságosan sokat költ eszközeire, veszélyeztetve ezzel eredményességét.

Az olyan tárgyi eszközök, mint az ingatlanok, a gépek és a gyártó-berendezések szolgálnak a profittermelés alapjául. Ennek ismeretében nem meglepő adat az, hogy a világon működő vállalatok teljes globális ipari eszköztárának értéke nagyjából 550 milliárd euróra rúg. Ezeket, a vállalatok életében igencsak jelentős értékkel bíró eszközparkokat csak a legritkább esetben tudják a cégek hatékonyan kihasználni: minden egyes befektetett euró után átlagosan mindössze 2,5 eurónyi bevétel keletkezik.

A Roland Berger nemrégiben elkészült, „Az eszközhatékonyság játéka – Hozzuk ki a legtöbbet a tárgyi befektetésekből” című átfogó tanulmányának megállapítása szerint négy vállalatból csak egy képes optimálisan menedzselni az eszközeit, azaz ezek a vállalatok képesek alkalmazkodni a fejlődő piacokhoz, akár az üzleti modelljük megváltoztatásával is.Azok, akik erre nem képesek növekvő bevételektől eshetnek el, miközben jelentős működési kockázatot is vállalnak egyben.

A technológiai fejlesztések és a folyamatosan változó vásárlói szokások új növekedési lehetőségeket teremtenek, miközben az előállításhoz szükséges új gyártósor, vagy berendezések beszerzése jelentős tárgyieszköz-befektetést jelent – mutat rá Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi ügyvezetője. Ha egy cég nem elég rugalmas, hogy reagáljon a feltörekvő igényekre, akkor könnyedén "eszközcsapdába" esik. Ez annyit jelent, hogy a rugalmatlan költségek mellett a gyárak, gyártósorok még termelnek bevételt, de a profitabilitási mutatók csökkennek, ezzel korlátozzák a cég képességét arra, hogy megadja a megfelelő választ a sürgető igényekre – tette hozzá a szakértő.

A legtöbb vállalat „kockázatvállaló”

A Roland Berger szakértői 150 nemzetközi vállalat tárgyieszköz-felhasználását és bevételeit vizsgálta meg 2012 és 2016 között, amely alapján az eszközforgási arányra voltak kíváncsiak. A tanulmány ez alapján négy különböző vállalattípust jelölt meg. Az első kategóriát  a „Hatékony Győztes” cégek alkotják, amelyek bevétele nagyobb mértékben nőtt, mint az eszközalapjuk értéke. Ezáltal képesek voltak javítani eszközhatékonyságukon, amely a hosszú távú siker előfeltétele. A megvizsgált vállalatok mindössze negyede tartozik ebbe a csoportba, és többnyire abból a szektorból kerülnek ki, ahol lassú, de folyamatos növekedés tapasztalható, mint például az elektronikai iparágban vagy a gépészeti szektorban.

A vizsgált vállalatok 16 százalékát teszik ki azok, akik képesek voltak növelni a hatékonyságukat, ők az úgynevezett „Agilis Használók”. Ezen vállalatok piacán lassú csökkenés tapasztalható, erre példa a regionális repterek piaca, de az iparágak közül azok is ide tartoznak, ahol komoly piacszűkülés volt tapasztalható, erre a tökéletes példa a hagyományos energiával foglalkozó vállalatok köre. Rájuk eszközkihasználtság szempontjából az jellemző, hogy sikerült gyorsabban csökkenteniük az eszközbázisukat, mint amilyen mértékben a bevételeik visszaestek.

Az Agilis Használók jó példái annak, hogy a vállalatok, hogyan tudnak hatékonyságot vinni eszközeik működtetésébe csökkenő értékesítési volumen mellett egy visszaeső piacon – magyarázza Schannen Frigyes. Mindezt úgy érték el, hogy eszközkönnyed aktivitásokat hajtottak végre, új szervizportfóliót hoztak létre, és növelték az alternatív finanszírozási lehetőségek használatát – fejtette ki az ügyvezető.

A fennmaradó két csoportban azok a vállalatok találhatók, amelyeknek romlott az eszközhatékonysága a vizsgált, ötéves periódus alatt. A „Kockázatvállalók” csoportjába azok tartoznak, akik a magasabb megtérülés reményében komoly befektetéseket hajtottak végre eszközbázisukban, ezzel komoly működési kockázatot vállalva. A „Kockázatvállalók” csoportjába a vállalatok 38 százaléka tartozik, ez a legnagyobb szekció a négy közül. 

Az érintett cégek azokban az iparágakban működnek, ahol az elmúlt öv évben a legnagyobb piaci növekedés volt tapasztalható, ilyen az autóipar és építkezési iparág. A rekordközeli értékesítési mutatók arra ösztönözték az autógyártókat, hogy az elmúlt években komoly befektetéseket hajtsanak végre gyártási kapacitásuk fejlesztése érdekében. Ugyanakkor az olyan új megközelítések, mint a közösségi autózás, a vegyes tulajdonlás, az igény szerinti autózás vagy az e-mobilitás előretörése erőteljes hatással volt a keresletükre.

Az utolsó csoportot a „Nem-használók” alkotják. Ezek a vállalatok hanyatló piacokon működnek, de az eszközbázisuk folyamatosan nő egy korábban meghozott hosszú távú befektetési döntés következtében, aminek erősen romlott a mgetérülési mutatója. Ez a csoport a megvizsgált vállalatok 15 százalékát teszi ki. Ide tartoznak az olajipari és gázszolgáltató vállalatok. Ezek a vállalatok a már említett eszközcsapdában vannak.

Négy terület, ahol a vállalatok javítani tudnak hatékony eszköz felhasználásukon

Az elemzésünk megmutatta, hogy a vállalatoknak egyre nagyobb nehézséget okoz fenntartani a magas szintű eszközhatékonyságot – mondta Schannen Frigyes. A növekedés tervezett szintjének elmaradását elsősorban a kereslet regionális piacok felé tolódása, vagy a diszruptív technológiák – mint a biotechnológia, e-mobilitás vagy a megújuló energia – térhódítása okozzák. Ezekre a piaci játékszabályokat megváltoztató tényezőkre az említett vállalatok képtelenek megfelelő sebességgel reagálni. Ettől kezdve a rosszul beállított eszközstruktúra káros hatással lesz bevételeikre és nyereségeikre is egyaránt, amely végül katasztrofális következményekkel járhat – folytatta Schannen.

A Roland Berger szakértői négy átalakulási területet azonosítottak, ahol a vállalatoknak tervezett akciókat kellene végrehajtaniuk azért, hogy fenntartsák vagy növeljék eszközeik értékteremtő képességét. Az első terület az eszközstratégia átalakítása. Erre a transzformációra leginkább a „Nem-használók” csoportjának van szüksége annak érdekében, hogy meghatározott tervek mentén hasznosítsák, modernizálják vagy szükség esetén helyettesítsék az eszközeiket, hogy azok találkozzanak a vállalat éppen időszerű stratégiájával. Így elérhetik, hogy közép- és hosszú távon növelni tudják nettó eszközértéküket és nettó eszközhasználatuk értékét.

A második átalakítási terület az eszközműködés, amely azt jelenti, hogy fejleszteniük kell az eszközök elérhetőségét és a működés minőségét, valamint minimalizálni kell a leállási, a beállítási és az átrendezési időt. Ez az átalakulás különösen a „Kockázatvállalók” számára lehet értékes. Például a karbantartási stratégia optimalizálása jelentős potenciált hordoz magában a működési költségek csökkentésében, az eszközök elérhetőségének és hatékonyságának növelésében – véli Schannen.

A harmadik fejlesztési terület az eszközfinanszírozás. Ebben az esetben a vállalatok célja  tőkeköltségük csökkentése pénzügyi koncepciójuk optimalizálása révén. Ennek a folyamatnak a kulcsa az, hogy biztosítsák a részvények és a kölcsönök hatékony kiaknázását, amennyire csak lehetséges, egyidőben az állami támogatások és az újrafinanszírozás használatával azon területen, ahol az szükséges. Ezen stratégia révén leginkább a „Hatékony Győztes”-ek tudják még továbbfejleszteni eszközeik hatékonyságát.

Az utolsó, átalakítható területnek a tanulmány az eszközintenzitást jelölte meg, amely azt jelenti, hogy a vállalatoknak optimalizálniuk kell gyártási folyamataikat, és ki kell szervezniük nem fő tevékenységeiket. Ez a folyamat bezárásokhoz, bérbeadásokhoz vagy eszközök és gyártó létesítmények eladásához vezethet, amely révén csökkenteni tudják az eszközeikben felhalmozott tőkét. Erre a területre az „Agilis Használók”-nak érdemes fókuszálniuk.

Az eszközhatékonyság egyben meghatározza a teljes iparág sikerét vagy éppen hanyatlását. Ezért fontos az, hogy a vállalatok időben felismerjék a helyzetet, és lépéseket tegyenek az eszközcsapda elkerülése érdekében, függetlenül attól, hogy éppen növekvő fázisú vagy lassuló piacon működnek, mert a gazdasági körforgások most még gyorsabbak és még kiszámíthatatlanabbak, mint korábban – összegezte Schannen Frigyes.