Munkavállaló szállásdíja: levonható-e az áfa vagy sem?

Megosztás Tetszik

A cég értékesítési vezetője ingázik a lakóhelye és a vállalkozás székhelye között. Beosztásából kifolyólag az egész ország területén végez munkát. Amikor heti két egymást követő napon a székhelyen tartózkodik, nem utazik mindkét nap haza, hanem a cég finanszírozza – a társaság nevére szóló számla alapján – a szállásdíját. Levonásba helyezhető-e ezen szállásdíj áfatartalma? Dr Bartha László adójogi szakjogász szakértőnk válaszolt.

"Cégünk székhelye Csongrád megyében, fióktelepe Budapesten található. Az értékesítési vezető lakóhelye Pest megyében van, munkaszerződésében munkavégzési helyként a Csongrád megyei székhely szerepel, azzal, hogy az ország egész területén köteles a feladatait ellátni. Munkarendje kötetlen, cégautó biztosított számára. Hetente általában kettő napot tölt a cég székhelyén, más napokon részben partnereket látogat, ügyeket intéz az ország különböző pontjain, részben a budapesti fióktelepen végzi a munkáját. Amikor a heti két egymást követő napon a székhelyen tartózkodik, nem utazik mindkét nap haza, hanem a cég finanszírozza – a cég nevére szóló számla alapján – a szállásdíját. Levonásba helyezhető-e ezen szállásdíj áfatartalma? Mennyiben változik a szállásdíj áfalevonhatósága, ha a munkaszerződésben munkavégzési helyként nem a székhely van megnevezve, hanem egész Magyarország területe? Tulajdonképpen az ország legtöbb megyéjében megjelenik bizonyos gyakorisággal, és havi szinten több időt tölt a székhelyen kívül, mint a székhelyen. A cég másik középvezetője szintén Pest megyei lakóhellyel rendelkezik, hasonló munkarendben és területi elosztásban végzi a munkáját, de a munkaszerződésében munkavégzési helyként a budapesti telephely szerepel. Esetében hogyan alakul a szállásdíj áfájának levonhatósága?" – kérdezte olvasónk.

Tekintettel arra, hogy a szállásdíj nem esik speciális levonási tilalom alá, az általános szabályokat kell megvizsgálni. Az áfatörvény 120. paragrafusa alapján a vásárolt termék, igénybevett szolgáltatás általános forgalmi adója tekintetében olyan mértékben illeti meg az adóalanyt az adólevonás joga, amilyen mértékben a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja.

A hivatkozott előírásból következően a munkáltató által a munkavállalók részére szolgáltatások kapcsán felmerült előzetesen felszámított forgalmi adó levonhatósága szempontjából az vizsgálandó, hogy a munkáltató által felmerült termékbeszerzés, szolgáltatás-igénybevétel a munkavállalónak az érdekeit szolgálja-e elsődlegesen, vagy az a munkáltató adóköteles termékértékesítése/szolgáltatásnyújtása érdekében használtnak, hasznosítottnak minősül-e.

Ha a munkáltató térítésmentesen biztosít szolgáltatást a munkavállalói számára, akkor elmondható, hogy az főszabály szerint a dolgozó személyes szükségleteit elégíti ki. Ez vonatkozik a szállás biztosítására is, hiszen a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 52. paragrafus (1) bekezdésének a) pontja értelmében a munkavállaló kötelessége a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban való megjelenés.

Ezért főszabály szerint a szállás biztosítása nem a munkáltató érdekeit szolgálja elsődlegesen, így az nem része a munkáltató adóköteles tevékenységének, az ahhoz kapcsolódóan felmerült előzetesen felszámított forgalmi adó – az áfatörvény 120. paragrafusa alapján – nem vonható le.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a 2015/5. Adózási kérdés alapján – amely csoportos munkásszállítás ingyenes biztosítására vonatkozik – speciális körülmények fennállása esetén igen kivételes és szűk körben megállapítható lehet, hogy a munkavállalók számára biztosított, térítésmentes szolgáltatás elsődlegesen a munkáltató érdekeit szolgálja, mivel az a munkavégzés feltételeinek biztosítása, ezáltal a munkáltató rendeltetésszerű működése érdekében történik.

Az Adózási kérdés alapján annak megítélésében, hogy adott esetben fennállnak-e ilyen speciális körülmények, az európai bíróság esetjoga is segítséget nyújt. A C-258/95. számú ítélet (Julius Fillibeck ügy) következtetése szerint a munkavállalók ingyenes munkahelyre szállítása abban az esetben szolgálhatja a munkáltató adóköteles gazdasági tevékenységét, ha egyedül a munkáltató tudja a megfelelő munkahelyre szállítást a munkavállalónak biztosítani. Analóg módon felmerülhet, hogy ha csak szállás biztosításával tudja a munkáltató a munkavállaló munkára képes állapotban való megjelenését biztosítani, úgy a szállásdíj általános forgalmi adója levonható lehet. E tekintetben indokolt az adóhatóság írásbeli állásfoglalását kérni.

Megjegyzendő, hogy indokolt elhatárolni a munkába járástól azt az esetet, amikor a munkavállaló a munkáltató érdekében hivatali, üzleti utazáson, kiküldetésen vesz részt, és a szállásdíj ezzel kapcsolatban merül fel. Ezen fogalmakat az 1995. évi CXVII. törvény 3. paragrafusa definiálja:

"10. Hivatali, üzleti utazás: a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás – a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével –, ideértve különösen a kiküldetés vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történő munkavégzés miatt szükséges utazást, de ide nem értve az olyan utazást, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti; továbbá az országgyűlési képviselő, a nemzetiségi szószóló, a polgármester, az önkormányzati képviselő e tisztségével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás (a lakóhelytől való távollét).

11. Kiküldetés: a munkáltató által elrendelt, a munkáltató tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás, így különösen a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében a munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzés; ide nem értve a lakóhelyről, tartózkodási helyről a munkahelyre történő oda- és visszautazást. Kiküldetésnek minősül a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati érdekből történő áthelyezése, vezénylése, átrendelése, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonájának szolgálati érdekből történő áthelyezése, vezénylése is. E rendelkezés alkalmazásában munkahelynek minősül a munkáltatónak az a telephelye, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi, ilyen telephely hiányában vagy több ilyen telephely esetén a munkáltató székhelye minősül munkahelynek".

Mint a fogalomból látható, munkahelynek minősül:

– az a telephely, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi,

–       ilyen telephely hiányában, vagy több ilyen telephely esetén a munkáltató székhelye.

Tehát az első esetben, ha az értékesítési vezető szokásos munkavégzésének helye a Csongrád megyei székhely, a székhelyre való bejárás nem minősül kiküldetésnek, és így a szállás díjának általános forgalmi adója csak speciális esetben lehet levonható, követve a hivatkozott Adózási kérdésben kifejtetteket.

Ehhez hasonlóan a második esetben is a szokásos munkavégzés helyét kell megvizsgálni.